A nyújtás fontosságáról a legtöbben hallottunk már, és tudjuk, hogy milyen fontos a megdolgoztatott izmokat lenyújtani. Azt viszont nem sokan tudják, hogy emellett az ízületek mobilizációja ugyanilyen fontos, és bár a nyújtó és mobilizáló gyakorlatok hasonlítanak, mégis egészen más a lényegük.
A nyújtás során elsősorban az izmokat igyekszünk megnyújtani, hogy ezáltal növelni tudjuk azok mozgástartományát, hogy hajlékonyabbak legyünk. Ez minden bemelegítés fontos része kell, hogy legyen, hiszen nyújtás nélkül az izmok megrövidülnek, a sérülésveszély pedig fokozódik. A nyújtó gyakorlatok így elsősorban az izmok rugalmasságának javítására szolgálnak, segítenek ellazulni, és fontos szerepük van az edzés utáni regenerációban is.
A nyújtó gyakorlatoknak azonban nincs közvetlen hatásuk az izomerőre, az egyensúlyra, a koordinációra és a stabilitásra.
Ezeket a területeket mobilizáció során tudjuk fejleszteni, amely a nyújtáshoz hasonló, azonban annál összetettebb mozgásforma.
A mobilizáció célja az ízületek mozgástartományának a növelése vagy az egészséges helyzetbe való visszaállítása.
Biztosan mindenkinek feltűnt már, hogy a kisbabák vagy tipegők milyen könnyedséggel tudnak mély guggolásban játszadozni, vagy milyen egyszerűen kapják a kezükbe a lábacskáikat és húzzák őket a szájuk közelébe. Ez azért van, mert alapvetően ideális ízületi mobilitással és izomrugalmassággal születünk, majd ezt az életünk során a különböző sérülések, a stressz, a sok ülés vagy az izommerevség hatására elveszítjük. Ezek következményeként az egyszerű hétköznapi feladatok is nehézzé vagy fájdalmassá válhatnak, így gondot okoz egy cipő állva történő bekötése, vagy a biztonsági öv becsatolása az autóban.
Sajnos, azzal, hogy az irodai munkát végzők naponta nyolc órán keresztül egészségtelen pózban ülve töltik a mindennapjaikat, nagymértékben rombolják az ízületeik mobilitását. Ezt pedig nehéz kiegyenlíteni hetente néhány órányi sportolással. A helyzet ugyanakkor nem is olyan rémisztő, mert a mobilitás néhány egyszerű gyakorlattal fejleszthető és visszaállítható, valamint folyamatos gyakorlással fenntartható.
Ehhez először tudnunk kell, hogy a testünk melyik részére kell figyelnünk a mobilizáció során. Fentről lefelé haladva ezek a váll, a felső háti gerincszakasz, a könyökök és csuklók, a csípők, a térdek és a bokáink.Azért, hogy ezek mobilitását megőrizzük vagy fenntartsuk, érdemes naponta néhány percet ezeknek a területeknek a fejlesztésére szánni.
Forrás: