„Másnaposságűző légzőgyakorlat.” Ezzel a hívószóval hirdették egy kéthetes hajóúton a reggeli programok egyikét. Maga a módszer azonban – amit több hosszúra nyúlt éjszaka után is kipróbáltunk – valójában Wim Hof, alias Iceman saját fejlesztésű légzéstechnikája volt, ami többek között az extrém hideggel való megbirkózásra is felkészíti a szervezetet. Szóval akár a bulizást toltad túl, akár a hidegtűrő képességed edzenéd, ez a gyakorlat neked is sokat segíthet.
Hallottál már Wim Hofról, vagyis a Jégemberről? Nem, ő nem egy újabb feltörekvő szuperhős, hanem egy, a „fagyállóképességéről” híres holland extrém sportoló. Saját fejlesztésű technikájának – mely az erőltetett légzés, a hidegexpozíció és a meditáció kombinációján alapul – köszönhetően képes volt pusztán egy rövidnadrágban megmászni a Kilimanjarót, mínusz 20 °C-ban – szintén rövidnadrágban – 5 óra 25 perc alatt lefutni a maratont, vagy 112 percen át egy láda jégben ücsörögni anélkül, hogy egyáltalán dideregne.
A tudatos hiperventilálással Hof képes felgyorsítani a szívritmusát, megemelni az adrenalinszintjét, és fokozni a vér lúgosságának mértékét, a szervezetben termelődő hő pedig felmelegíti a tüdőkapillárisokban keringő vért, és ezt ma már tudományos vizsgálatok is alátámasztják.
Ahogy azt is, hogy ez az immunrendszert hatékonyan erősítő légzőgyakorlat enyhítheti többek között a szklerózis multiplex, az ízületi panaszok, a cukorbetegség, a klinikai depresszió, a szorongás, a bipoláris zavar és a daganatos betegségek tüneteit. Az eddigi tanulmányok alapján egyébként a hidegexpozícióra adott válaszreakció közvetítésében nem a testnek, hanem az agynak van elsődleges szerepe. A módszert Wim Hof egyik tanítványának, Deva Uta jógaoktató útmutatásával, 10-15 fős csoportokban próbáltuk ki.
A gyakorlat lépései
Számos variációja van a Wim Hof Módszernek, melyet lehet ülve, állva, fekve is végezni, mi a legalapabbat gyakoroltuk – fekvő helyzetben –, mely az alábbi fázisokból áll:
Kontrollált hiperventiláció, avagy „power légzés”
Az első fázisban 30 ciklus követi egymást a következők szerint: egy erőteljes belégzéssel teljesen megtöltjük a tüdőt, majd passzív (nem erőltetett) kilégzéssel engedünk ki belőle, de nem ürítjük ki teljesen a tüdőt. Egyenletes ütemben végezzük az egyes ciklusokat. Fekvő pozícióban a levegő hullámzó útja is jól lekövethető: belégzéskor hasfalunk kidomborodik, rekeszizmunk, bordáink megemelkednek, kilégzéskor visszatérnek eredeti helyzetükbe. Kezdőknél a gyakorlat általában a végtagokban keletkező bizsergető érzéshez, illetve enyhe szédüléshez vezethet, de nem kell megijedni, ez teljesen normális. Viszont ha úgy érzed, nem esik jól, ne erőltesd!
Lélegzetvisszatartás
A kontrollált hiperventiláció harminc gyors sorozata után mély lélegzetet veszünk, kitöltjük a tüdőt, majd kiengedjük az összes levegőt, és ebben az állapotban maradunk addig, amíg erőlködés nélkül bírunk. Igen, úgy tartjuk vissza a lélegzetünket, hogy tök üres a tüdőnk. Kiderült, hogy több mint két percig képes vagyok ebben az állapotban maradni, de menő!
Helyreállító légzés
Amikor késztetést érzünk rá, újabb mély lélegzetet veszünk, teljes kapacitásig megtöltjük a tüdőt és 15-20 másodpercig bent tartjuk, majd lassan kiengedjük a levegőt. Én ekkor már a fejemben is bizsergető érzést tapasztaltam.
A sorozatot még kétszer vagy háromszor megismételjük, majd a végén néhány perc meditáció következik, amikor egyszerűen kiélvezzük a különböző érzeteket, és időt szánunk a nyugalmi állapot visszanyerésére.
Fontos!
- Mindig biztonságos környezetben (kanapén vagy padlón ülve/fekve) történjen a légzés gyakorlására!
- Soha ne végezd búvárkodás, vezetés, úszás, fürdés előtt vagy alatt, vagy olyan környezetben, ahol ha elájulsz, súlyos sérüléseket szerezhetsz!
- A gyakorlat bizsergést, szédülést okozhat.
- Ha elájulsz, az azt jelenti, hogy túl messzire mentél, ezért legközelebb fogd vissza magad!
- Ne gyakorold a módszert terhesség alatt, vagy ha epilepsziával küzdesz.
- Szív- vagy bármilyen más komoly egészségügyi probléma esetén konzultálj orvossal, mielőtt belevágnál!
Izgalmas volt megtapasztalni ennek a 15-20 perces gyakorlatnak a rövid és hosszabb távú hatásait: egyszerre éreztem magam relaxáltnak és energikusnak, ráadásul a kínzó fejfájásnak is nyoma veszett – és később sem tért vissza –, szóval a „másnaposságűző” jelző nem csak üres ígéret vagy jól csengő reklámszöveg volt…
Mi történik ilyenkor a testünkben?
„Az emberi szervezet működése 98 százalékos véroxigén-tartalom, illetve csekély szén-dioxid-szint mellett optimális. A lélegzet visszatartása esetén nem azon a ponton érezzük a késztetést a levegővételre, amikor túlságosan leesik az oxigénszint a vérben (azon a ponton ájulunk el), hanem akkor, amikor a szén-dioxid szintje túl magasra ugrik – ilyenkor diszkomfortérzet keletkezik a mellkasunkban” – magyarázza Daniel Timms, a módszer lelkes kutatója és gyakorlója, akit a technika biológiai hátteréről kérdeztünk.
A „power légzés” lényege, hogy csökkentsük a szervezetünkben a szén-dioxid szintjét, miközben ellazult állapotban próbálunk maradni, a feldúsult oxigént ugyanis fel tudjuk használni anélkül, hogy levegőt vennénk.
A folyamat során az oxigénszintünk 100 százalékra emelkedik, a szén-dioxid szintje pedig drasztikusan csökken, amitől átmenetileg megnő a vér pH-értéke. A lúgosság mellékhatása, hogy az idegek érzékennyé válnak, ami bizsergető érzést válthat ki. Másfelől, mivel az oxigénmolekulák sokkal erősebben kapcsolódnak a hemoglobinhoz (az oxigén a vérben a hemoglobinhoz kapcsolódva szállítódik a tüdőből a szövetek felé), és ezért nem jut el olyan könnyen a vérből azokhoz a sejtekhez, amelyeknek szükségük van rá, szédülést is okozhat a lúgosság.
Ha az orrunkon (vagy az orrunkon és a szánkon keresztül) lélegzünk, akkor némi nitrogén-monoxid keletkezik, mely segít megnyitni a légutakat a könnyebb légzés érdekében.
A visszatartás funkciója, hogy enyhe stresszhatásnak tegyük ki a szervezetünket a szén-dioxid-szint átmeneti csökkentésével, ezt pedig úgy érhetjük el, ha visszatartjuk a lélegzetünket, amíg csak bírjuk. „A tüdőben a nyomást a teljes térfogat 35 százalékán kell tartani. Ez az a pont, amikor nem kell erőlködni, hogy minél tovább kint vagy bent tudjuk tartani a levegőt” – magyarázza Timms.
A vér szén-dioxid-szintje lassan (minél relaxáltabb állapotban vagyunk, annál lassabban) megemelkedik – egészen addig a pontig, amikor késztetést érzünk az újabb levegővételre. Ha a power légzést hatékonyan végezzük, akkor 2-4 percig is kibírjuk levegővétel nélkül. Az oxigénszint ekkor lassan leesik – alacsonyabb szintre, mint akkor, amikor e nélkül a technika nélkül tartjuk vissza a lélegzetünket. Nagyjából 90 másodperc után nagy mennyiségű adrenalin kezd felszabadulni a testünkben, miközben továbbra is relaxált állapotban vagyunk. (Az adrenalin összehúzza a bőrfelszín közelében található vérereket, ezáltal például vérzéssel járó sérülések esetén megvéd a túlzott mértékű vérveszteségtől. Testünk ehhez hasonlóan reagál a hideg vízre – annak érdekében, hogy megtartsa a hőt az ereinkben –, így amikor közvetlenül hidegexpozíció előtt végezzük a gyakorlatot, a szervezet sokkal könnyebben alkalmazkodik az extrém hideg környezethez.
A helyreállító légzés során az oxigén és a szén-dioxid szintje normalizálódik.
Ha készen állsz, jöhet a hideg zuhany!
Az egyik alkalommal, miután lezavartuk a negyedórás „száraz” rutint, a 12 °C-os vízben csukott szemmel ücsörögve további 10 percig folytattuk a légzőgyakorlatot Deva irányításával. Na, az tényleg kemény volt! Eleinte sikerült ugyan jelen lennem, a megfelelő légzésre és a belső hőtermelésre fókuszálnom, így az első 2-3 perc meglepően jól ment, nem is igazán érzékeltem a hideghatást. Aztán egyszer csak kiestem ebből a meditatív állapotból, a hideg átvette az uralmat a testem felett, és elkezdtem dideregni. Szerencsére jött Deva, közvetlenül mögém guggolt, miközben tovább irányította a csapatot, én pedig újra bekapcsolódtam, sikerült visszatalálnom a fókuszált légzéshez. Már nem az járt a fejemben, hogy egy örökkévalóságnak tűnik ez az egész, teljesen elmerültem a jelenben. Miután végeztünk és elhagytuk a medencét, még legalább fél óráig komfortosan mászkáltam a hideg szélben és esőben. A következő lépés nálam is a jeges víz lesz.
A 3 fázisos légzőgyakorlat lényege: felkészíteni a szervezetünket arra, hogy minél könnyebben alkalmazkodjon a hidegexpozícióhoz. Nem arról van szó, hogy testünk érzéketlenné válik a hőmérséklet-változásra, hanem arról, hogy mentálisan képesek leszünk ellenállni az automatikus késztetésnek, ami a szervezet első reakciója (pánik, levegő után kapkodás) lenne a hideghatásra. Ebben segít, ha a hideg zuhanyt/fürdőt úgy kezdjük, hogy rövid ideig bent tartjuk a levegőt – így megelőzhetjük a pánikolást, zihálást, és megőrizhetjük az ellazult, fókuszált tudatállapotot.
Fontos, hogy csak fokozatosan tedd ki magad a hidegnek. Mindig erőltetés nélkül, testedre figyelve végezd a gyakorlatot. Ha felelőtlenül jársz el, akkor a kihűlés veszélye fenyegethet. Próbálj lazítani, amennyire csak lehet, hogy tested feldolgozza a jeleket, és elindítsa a hőtermelést. Ha új vagy ebben, a meleg vizes zuhany végén 15-30 másodpercig hideg vizet használj. Kezdd a lábfejeddel, majd folytasd a lábaddal, a hasaddal, a válladdal, a nyakaddal és a hátaddal. A kezdeti sokk, hidegrázás, zihálás normális. Maradj nyugodt, és lélegezz könnyen. Csukd be a szemed, és hagyd, hogy átjárjon a hideg. Ne öntsd a hideg vizet a fejedre, ha nem ismered ennek hatását.
Ha komolyabb fizikai kényelmetlenséget, reszketést, zsibbadást vagy fájdalmat érzel, melegítsd fel a tested minél hamarabb. A hideg hatása olyan, mint a súlyemelés, minden alkalom után erősebb leszel. A vénák körül apró izomrostok vannak, amik hideg hatására összehúzódnak. Rendszeres gyakorlás mellett ezek néhány héten belül megerősödnek, így a vénák egészségesebbé válnak, és csökken az erő, amivel a szívnek pumpálnia kell a vért. Egy ponton a hideget már kellemesnek fogod érezni, ekkor teljesen elhagyhatod a meleg vizes zuhanyt. Figyeld meg, mennyire jobb lesz a közérzeted, az energiaszinted és a szellemi teljesítőképességed, ha minden egyes napot így indítasz!