A szénhidrátok biztosítják a szervezet működéséhez szükséges megfelelő energiát, és szénhidrát szükséges gyakorlatilag minden fizikai tevékenységünkhöz.
Az izomban és a májban raktározott glikogén mennyisége jelentős hatással van a mindennapi teljesítményünkre. A sportolóknál például csak a magas izomglikogén-koncentráció teszi lehetővé az optimális intenzitású edzést és a nagyobb edzéshatás elérését. Az alacsony izomglikogén-koncentráció korai elfáradáshoz, csökkent edzésintenzitáshoz és nem megfelelő teljesítményhez vezet.
A szénhidrátok szinte kizárólag növényi forrásokban találhatók meg, például gyümölcsökben, zöldségekben, magvakban, borsófélékben és babfélékében. A tej és a tejtermékek az egyetlen olyan állati forrású tápanyagok, amelyek jelentős mennyiségű szénhidrátot tartalmaznak.
A szénhidrátok két csoportba sorolhatók: egyszerű szénhidrátok és összetett szénhidrátok.
1. Egyszerű szénhidrátok
Az egyszerű szénhidrátok nagyon kicsi molekulák, amelyek egy cukoregységet tartalmaznak. A monoszacharidok (1 cukoregység) közé soroljuk a glükózt (szőlőcukor), a fruktózt (gyümölcscukor) és a galaktózt.
A gyümölcsök talán a leggazdagabb természetes eredetű egyszerű szénhidrátforrások.
2. Összetett szénhidrátok
Egyik alcsoportja, a diszacharidok (2 cukoregység) egy szőlőcukor- és egy gyümölcscukor-molekula összekapcsolódásából jönnek létre, ide sorolható például a szacharóz (konyhai cukor) és a laktóz (tejcukor).
Másik alcsoportjában a cukormolekulák hosszabb, összetett láncokat alkotnak. Ezek sokkal nagyobb molekulák, amelyek akár 10 vagy több ezer cukoregységet kapcsolnak össze (főleg szőlőcukrot), de tartalmaznak keményítőt, amilózt és amilopektint és nem keményítő poliszacharidokat (cellulóz, pektin, hemicellulóz) is.
A komplex szénhidrátok közé tartozik a rost és a keményítő, és összetett szénhidrátokban gazdag tápanyagforrásoknak minősülnek a zöldségek, a teljes kiőrlésű gabonák, illetve a borsó- és babfélék.
A gyakorlatban sokfajta étel tartalmazza az egyszerű és összetett szénhidrátoknak a keverékét, ami a hagyományos táplálékosztályozást nagyon zavaróvá teszi. Például a kétszersültek és a sütemények összetett szénhidrátot és egyszerű cukrot is tartalmaznak, a banánban pedig a cukor és keményítő keveréke van jelen az érettségnek megfelelően.
3. A glükóz és az energia
A szénhidrátok a legfontosabb forrásai a vérben lévő glükóznak (vércukornak), amely a szervezet összes sejtjének legfőbb üzemanyaga, és egyúttal az agy és a vörös vérsejtek kizárólagos energiaforrása. A nem emészthető rost kivételével az egyszerű és az összetett szénhidrátok glükózzá alakíthatók, amelyet aztán a szervezet vagy közvetlenül felhasznál energiaforrásként, vagy eltárolja a májban későbbi felhasználás céljából. Ha viszont több kalóriát fogyasztunk, mint amennyit a testünk felhasznál vagy képes eltárolni, akkor a bevitt többletszénhidrátot a szervezet testzsírként tárolja el.
Itt jegyeznénk meg zárójelben, hogy az agyban lezajló komplex kémiai reakcióknak köszönhetően a szénhidrátok fogyasztásának enyhe nyugtató hatása van, ami megmagyarázza, hogy miért nassolunk, ha rosszkedvünk van, illetve a depressziósok jellemzősen miért híznak el.
Ha szénhidrátban gazdag tápanyagokat fogyasztunk, akkor mindig koncentráljunk a gyümölcsökre, zöldségekre, hüvelyesekre és a teljes kiőrlésű gabonafélékre (ezek nagy vitamin- és ásványisó-tartalommal rendelkeznek és magas rosttartalmúak, mint például az egész magvas kenyerek, a teljes kiőrlésű lisztből készült kenyerek és zabkása, amelyeknek magas B-vitamin– és vastartalmuk van), szemben a finomított, feldolgozott élelmiszerekkel (például üdítőitalok, édességek és cukor), amelyekben minimális mennyiségű egészségvédő vitamin és ásványi anyag található, már ha egyáltalán. Ráadásul, ha sok éven át nagy mennyiségű szénhidrátokat tartalmazó, finomított élelmiszereket fogyasztunk, akkor ez számos betegség kialakulásához vezethet (például cukorbetegség és rendellenes vércukorszint). Egy másik probléma pedig az, hogy az ilyen feldolgozott élelmiszereknek igen magas a zsírtartalma, amelyeket korlátozni kellene az egészséges táplálkozásban (emiatt olyan magas a különféle sütemények és rágcsálnivalók kalóriamennyisége).
Fontos megemlíteni a rostot, mint a szénhidrátok egyik rendkívül fontos formáját. A rost jellemző tulajdonsága, hogy ellenáll a szervezet emésztőenzimjeinek, és ennek eredményeként viszonylag csak kis mennyiség emésztődik meg és szívódik fel a gyomorban és a belekben. A rostok legnagyobb része áthalad a teljes gyomor- és bélrendszeren, és végül a széklettel együtt távozik a szervezetből.
Bár nem emésztődik meg, számos kedvező hatása van. Először is, a rost vízmegtartó tulajdonságú, így a széklet puhább, és ez megakadályozza a székrekedés és aranyér kialakulását. A magas rosttartalmú étrend csökkenti a vastagbélrák kialakulásának esélyét is, talán pont azért, mert felgyorsítja a széklet áthaladását a beleken, és ezáltal az emésztőrendszert tisztán tartja. Ezen túlmenően, a rostok megkötnek olyan anyagokat, amelyek túlzott koleszterintermeléshez vezetnek, és megtisztítják a szervezetet ezektől. Vagyis a magas rosttartalmú étrend valóban segít csökkenteni a vér koleszterinszintjét, és ezáltal csökkenti a szívbetegségek kockázatát is.
A szakértők azt javasolják, hogy alapállapotban a teljes napi kalóriabevitelünk mintegy 60 százaléka származzon szénhidrátokból, és a rostokból napi legalább 25 grammot vigyünk be a szervezetbe (ha sok egészséges, összetett szénhidrátot tartalmazó ételt fogyasztunk, akkor ez utóbbi javaslat már teljesült is).
4. Glikémiás index (GI)
Különösen sportolóknál fontos dolog, ha tisztában vagyunk azzal, hogy az adott szénhidráttípus milyen gyorsan szívódik fel a vékonybélből a véráramba. Ugyanis minél gyorsabb ez a felszívódás, annál hamarabb kerül a szénhidrát az izomsejtekbe (vagy a test más sejtjeibe), és ez annál gyorsabban eredményez változásokat az edzésben és a helyreállásban.
A fentiek megkönnyítése érdekében a táplálékok vércukorszintre gyakorolt hatásainak leírásához a tudósok megalkották a glikémiás indexet (GI). Ez a táplálékok sorrendjét jelenti 0-tól 100-ig a vércukorszintre gyakorolt hatás átlagai alapján. Az egyszerű összehasonlítás érdekében minden táplálékot egy referenciatáplálékhoz hasonlítunk (például a glükózhoz, amelynek a GI-je 100).
A táplálék glikémiás indexét ismerni nagyon hasznos dolog, mert megmondja a test válaszát a szénhidrátokra. Ha gyors szükség van szénhidrátra a véráramban és az izomsejtekben, például közvetlenül edzés után, akkor magas glikémiás indexű táplálékokat kell választanunk.
A legtöbb táplálék GI-je 20 és 100 között van. Nagyon sok sportoló a következőképpen osztályozza a táplálékokat: magas GI (60-100), közepes GI (40-59), alacsony GI (40 alatt). Ez megkönnyíti a megfelelő táplálék kiválasztását edzés előtt, alatt és után. Röviden: minél nagyobb a GI, annál nagyobb a vércukorszint étkezés után. Például a sült krumpli (GI 85) és a rizs (GI 87) a magas GI-tartalmuk miatt majdnem akkora vércukorszint-emelkedést okoz, mintha tiszta glükózt ennénk. Ezzel szemben viszont a lencse (GI 28) és az alma (GI 38) alacsony glikémiás indexű, és ez sokkal kisebb vércukorszint-emelkedést jelent.
Miért érdemes alacsony GI-jű napi étrendet követnünk? Mert ez az étrend növeli a jóllakottság érzését, csökkenti az étvágyat, és könnyebbé teszi a táplálékfelvétel, illetve a testsúly ellenőrzését. Tanulmányok azt mutatják, hogy minél kisebb egy táplálék GI-je, annál nagyobb a jóllakottságérzet és kisebb az éhségérzet az étkezést követő 3 órában. Az alacsony GI-jű táplálék előnyösebb a teljes és az LDL-koleszterinszint csökkentésében. Ez az alacsonyabb inzulinszintnek köszönhető, mivel a magas inzulinszint növeli a koleszterinképzést a májban. A teljes koleszterinszint 15%-kal is kisebb lehet az alacsony GI-jű táplálkozás miatt.
5. Miért fontos a sportolóknál a magas szénhidráttartalmú étrend?
Egyszerűen azért, mert az edzéseket követően a glikogénraktárakat ismét fel kell tölteni, és ez a szervezet regenerálódási folyamatának egyik kulcspontja. A legtöbb sportoló és aktív életmódot folytató személy számára a testúlykilogrammonkénti 5-10 g közötti bevitel fogja maximálni a napi izomglikogénszint-helyreállást.
A glikogénszint-helyreállás jellemzően kb. 20 órát vesz igénybe, ez függ a glikogénürítés mértékétől, az izomkárosodástól és a szénhidrátbevitel idejétől és típusától. A helyreállás a normálisnál gyorsabb az edzést követő első 2 órában, ezért ekkor ajánlott tskg-onként 1 g szénhidrát felvétele közepes vagy magas Gl-jű szénhidrát formájában. Az optimális mennyiség függ az alkattól, az edzés intenzitásától, időtartamától és gyakoriságától.
Ha jelentéktelen mennyiségű szénhidrátot használunk fel az edzések között, az edzés előtti izomglikogén-raktárak alacsony szintje lecsökkenti a teljesítményünket. Más szóval az alacsony izomglikogénszint korlátozza az edzések intenzitását és időtartamát: csökken az állóképesség kapacitása, az erő, hamarabb elfáradunk, és kisebb lesz az edzés pozitív hatása. Ha tovább folytatjuk az edzést az alacsony glikogéntartalommal, megnövekedhet a sérülésveszély a pszichomotoros képességekben (koordináció, egyensúly, technikai végrehajtás). Az izomglikogén kiürülésének tartós állapota pedig krónikus elfáradáshoz vagy túledzéses szindrómához is vezethet.
6. Összefoglalás
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy ha célunk a jó teljesítmény és a megfelelő állóképesség, akkor edzés előtt együnk szénhidrátot, viszont ha a zsírt szeretnénk veszteni, akkor hagyjuk ki az edzés előtti szénhidrátfelvételt.
Továbbá az edzés előtti tápláléknak kb. 1 g/tskg szénhidrátot kell tartalmaznia. A közepes és magas intenzitású edzések, versenyek, amelyek 60 percnél tovább tartanak, 30-60 g közepes vagy magas Gl-jű szénhidrát felvételét igénylik (szilárd vagy folyékony formában), amely az edzés során tovább segíthet fenntartani az intenzitást, és késlelteti a fáradást.
Forrásjegyzék
Anita Bean: Modern sporttáplálkozás, Gold Book, 2007.
Phyllis A. Balch: Prescription for Nutritional Healing, Avery Trade; 5 Rev Upd edition, 2010
Harvard School of Public Health: Carbohydrates: Good Carbs Guide the Way, http://www.hsph.harvard.edu/nutritionsource/what-should-you-eat/carbohydrates-full-story/index.html
Forrás: https://dietless.hu/szenhidrat-a-szervezet-energiaforrasa/