Alig esznek, állandóan fogyni akarnak, nem elégedettek testükkel, röviden ők az anorexiások. Ezt a betegséget az egész szervezet megsínyli. Ez a kór főleg a fiatal nőket és lányokat érinti, akik közül minden tizedik rövid időn belül meghal a betegség valamilyen szövődményében.
Kit tekinthetünk anorexiásnak?
- A beteg testsúlya a minimálisan elvárhatótól (korának és testmagasságának megfelelően) legalább 15 százalékkal alacsonyabb.
- Súlyfóbia: soványságuk ellenére félnek a súlygyarapodástól.
- Testképzavar: saját testsúlyukat, alakjukat hibásan észlelik (Másokét nem!), s ez túlságosan nagy hatással van az önértékelésükre.
- Nőknél a menstruációs ciklus elmarad (min. 3 hónapon keresztül). A fogamzásgátlóval jelentkező megvonásos vérzés, nem valódi menstruáció!
Anorexiában a testsúlyideál – amit el akar érni – a normális alatt van. A beteg jelentős súlyhiánnyal küzd, ennek ellenére fogyni akar vagy legalábbis szeretné megelőzni a súlygyarapodást. A beteg tagadja az éhségérzetet. Sokat foglalkoznak az ételekkel és elkészítésükkel, gyakran szeretnek főzni, de általában nem esznek a maguk által készített fogásokból sem, inkább csak a családot etetik.
Bizarr étkezési szokásokat tartanak: nagyon lassan esznek, az ételt apró darabokra vágják, nem megfelelő eszközöket használnak az evéshez (például: baba evőeszközök, kistányér, szívószál), szokatlan ételsorrendet követnek és az ételeket erősen fűszerezik. A legtöbb anorexiás számolja a kalóriákat, és az alacsony energiatartalmú ételeket részesíti előnyben. Gyakran a lakás különböző részein rejtegetik, vagy kidobják az el nem fogyasztott ételeket. Ugyanakkor a környezetük megtévesztésére látványosan szem előtt hagyják az élelmiszerek csomagolását (csokis papír, szalvéta).
A furcsa szokások miatt az étkezések konfliktusok és játszmák színterévé válnak a családban, aminek hátterében nem is olyan rejtetten a kontroll kérdése húzódik meg – így gyakorolja hatalmát a környezetén. Az étkezések körüli folyamatos feszültség szorongással tölti el a családtagokat, kiemelkedően a beteget, aki így lassan kivonja magát a közös étkezések alól (ha voltak ilyenek egyáltalán) és egyedül eszik.
Az anorexiával együtt járhatnak hangulatzavarok (szomorúság, depresszió, ingerlékenység), túlzott rituálék, kényszerek, alvászavarok. A betegek szociálisan visszahúzódnak, elszigetelik magukat a külvilágtól, csökken a szexuális érdeklődésük és aktivitásuk.
A betegség kezdetén gyakori a mozgásos hiperaktivitás és az intenzív testedzés. Ez a mozgás lehet célszerű, például sport (sokat fut, több száz felülést végez otthon stb.), de céltalan is. Céltalan mozgás alatt azt értjük, amikor a betegek egy mozgásformával „előrébb járnak”, ülés helyett állnak, állás helyett sétálnak, séta helyett futnak, hogy ezzel is több kalóriát égessenek el. Számukra a mozgás általában magányos tevékenység, kényszeres, nem jelent örömöt, célja egyedül a testsúly kontrollásása. Ez az állapot addig tart, amíg a szervezet annyira le nem gyengül a kalória- és tápanyaghiány miatt, hogy lelassul és beáll a tompultság.
A betegek általában túlkontrolláltak, a tökéletességre törekednek és teljesítményorientáltak, gyakran csak a tanulásra koncentrálnak. A valamelyest kényszeres személyiséghez gyakran alacsony önértékelés társul. Kerülik az érzelmeket, félnek az új helyzetektől. Makacsak, dacosak, nincs betegségbelátásuk, a segítségnyújtásra indulatosan reagálnak, csalásokkal és a környezetük manipulálásával próbálják megakadályozni a súlygyarapodást. Ezeknek a személyiség- és viselkedésjegyeknek a megjelenése, felerősödése a betegség következménye
Az anorexiások félnek a kontroll elvesztésétől, ezért paradox módon mindent túlkontrollálnak egészen addig, amíg a testük át nem veszi felettük az irányítást. Az evés és a testsúly kontrollálása elsősorban az élet valódi kérdéseinek a kontrollálását helyettesíti. Másodsorban az evés feletti kontrollt használják az alacsony önbecsülés kompenzálására, az autonómia kivívására és a „ki vagyok én” kérdés megválaszolására.
Gyakorlatilag az egész szervezet megsínyli a hosszú távú kalória- és tápanyaghiányt, ezért a szövődmények is elég változatosak lehetnek. A leggyakrabban jelentkező problémák közé tartoznak a gyomor és bélrendszeri panaszok (például folyamatos székrekedés) és a csontritkulás, ami gyakorlatilag a „korai klimax” (menstruáció elmaradás) következménye. A különféle szív- és érrendszeri panaszok, az alacsony pulzusszám és vérnyomás, illetve a felborult ionháztartás jelentik a legnagyobb életveszélyt. Nőgyógyászati szövődmények még a betegségből való kigyógyulás után is problémát jelentenek, nehezíthetik a fogantatást és növelhetik a terhességi és szülési komplikációkat. A bőrbetegségek – száraz, repedezett bőr, hajhullás, pelyhes sűrű szőrzet kialakulása – szintén sok kellemetlenséget okoznak. És még folytathatnánk a sort…
A betegség főleg fiatal nőket és lányokat érint, sőt manapság egyre gyakrabban találkozhatunk 10 év körüli kislányokkal is az anorexiások között. Ezért különösen rémisztő az az adat, amely szerint az anorexiás betegek 8-10 százaléka 10 éven belül meghal valamilyen szövődményben.
Mint minden betegség esetében itt is kulcsfontosságú az idő, hogy a beteg mielőbb szakemberhez kerüljön, mielőtt még krónikussá válna az anorexia!
Forrás: egeszseg.hu http://efi.kenezykorhaz.hu/cikkek/egeszseges-eletmod-klub/109/anorexia-%E2%80%93-a-testsulykontroll-betegsege