“A kerékpáros gyomra sincs vasból” – tartja az ősi közmondás. Nem mindegy, hogy az edzésekhez, illetve a versenyek előtt, alatt és után milyen ételeket viszünk be a szervezetünkbe. Ebből a részből kiderül, melyek azok a jól bevált, közkedvelt bringás ételek, melyekkel érdemes teletűzdelnünk az étrendünket.
Kolbászos kenyér, túrós batyu, sportszelet, nutellás bagett. Ahány ember, annyiféle szokás. Legyen szó sima túrázásról vagy versenyről, ugyanúgy mindenki a maga jól bevált módszerét alkalmazza az étkezései terén is. A kerékpársportban – különösen a versenyzők világában – fontos szerepe van az energiaraktárak feltöltésének, a versenyek előtti, közbeni és utáni ételfogyasztás ugyanis döntő hatással bír az egyéni teljesítményünkre. Ha például egy MTB maratont veszünk szempontul, abban az esetben már nem árt jóval korábban, a felkészülési időszakban elkezdeni -úgymond átállítani- az étkezési szokásainkat a szénhidráttartalmú ételek fokozott bevitelére.
A fenti módszerek már-már vicces, magyar népi hagyományból erednek, melyeket a mai napig sikerült megőriznünk, ezek azonban korántsem tükrözik egy profi vagy amatőr versenyző valódi étkezési szokásait. A kerékpársport vérbeli kardio mozgásforma, melyben a szervezetünk elsősorban a szénhidrát-és zsírtartalékokból fedezi az energiaszükségleteit. A hosszan tartó kardio mozgás a fogyás, szálkásítás egyik legnépszerűbb módszere, mellyel nemcsak látványos eredményt érünk el, de nagyon jó hatással van az egészségünkre is.
Edzés és verseny előtti étkezés:
A kerékpársport másik legfontosabb íratlan szabálya a “minél többet tekerni!” mellett az “edzések/versenyek előtt és közben kizárólag szénhidráttartalmú ételek fogyasztása, utána pedig fehérjedús táplálékok bevitele regenerálódás céljából!“ Egy-egy kerékpáros edzéskor (illetve előtte) az egyik ilyen leghatásosabb szénhidrátforrás: a banán, a zab vagy az általam oly közkedvelt lekváros kenyér. Mivel ezek lassú felszívódású szénhidrátok, egy esetleges hosszú tekerés során nem fognak azonnal felszívódni a szervezetünkben, helyette szép lassan, fokozatosan fejtik ki hatásukat és kellő mértékben biztosítják számunkra a szükséges energiamennyiséget.
Sokan vannak olyanok, akik reggel egyáltalán nem tudnak enni, így kihagyják a reggelit, az egyik legfontosabbat a három fő étkezés közül. Ilyenkor szoktam ajánlani a természet másik nagy ajándékát: az almát. Az alma nagyon egészséges, könnyen emészthető, tápláló és laktató, egyszóval fenomenális gasztronómiai műremek.
Fent már említettem a három leghatékonyabb élelmiszert, azt azonban fontos megjegyezni, hogy ezeket mindössze az edzések és a versenyek előtti 2-3 órában vagy menet közben érdemes elfogyasztanunk. Napokkal (vagy inkább hetekkel) korábban olyan főtt ételekkel töltsük fel az energia készleteinket, melyek tartós ideig a szervezetünkben maradnak, így még véletlen sem kell attól tartanunk, hogy viszonylag hamar “kifogyunk az erőnkből” és lemerülünk. A tésztás ételek a legideálisabbak a szervezet feltankolásához. A tészta a kerékpáros legjobb barátja.
Különböző kerékpáros étrenddel kapcsolatos cikkekkel találkozhatunk számos bringás fórumon vagy magával a vitalitással (egészséges életmóddal) foglalkozó egyéb blogbejegyzésekben, ahol rendre más és más módszereket ajánlanak a figyelmünkbe, mégis valamennyien egyöntetűen ugyanazt hangoztatják, ellentmondást nem tűrően: “ A teljesítménynövelés leghatásosabb formája az edzések és a megfelelő étkezés mellett még mindig a kellő mennyiségű pihenés.”
A szervezetünknek szüksége van a regenerálódásra, eme fontos tényező nélkül pedig sajnos hosszabb távon nem fogunk tudni jól teljesíteni, bármennyit tekerjünk is. Az emberi test nem egy gép, amiről azt feltételezhetjük, hogy mindig tökéletesen fog működni, valahányszor túlzott terhelés alá vetjük. Ha nem tartjuk folyamatosan karban, amibe a pihenés is beletartozik, egy jó autóhoz hasonlóan előbb vagy utóbb ő is hibakódokat fog jelezni nekünk… egyre drasztikusabb kifejeződésekkel.
Edzés és verseny alatti étkezés:
A lehetőségek kimeríthetetlen tárháza. Vannak, akik a különféle szendvicsekre és energiaszeletekre esküdnek, és vannak olyanok, akik az energiagéleket (zseléket) részesítik előnyben. Egy országúti versenyen, ahol egy hosszabb táv megtétele során (100-200 km) a mezőny eleinte még “ráérős” tempóban teker, normál, átlag pulzus mellett minden probléma nélkül el tudjuk fogyasztani a szilárd állagú ételeket.
Viszont amikor elkap minket a gépszíj és rákapcsolunk, 160-as pulzus felett már meglehetősen nehézkessé és problémássá válik számunkra a rágás. Az orrunkon és a szánkon is kapkodjuk a levegőt, és nem hogy rágni, még nyelni is alig tudunk. Éppenséggel ezért kultiválom én is jobban az energiagéleket, mint a szendvicseket és energiaszeleteket. Gyorsan felbonthatók, pillanatok alatt lenyelhetők és óriási energiatöltettel rendelkeznek, mi több, kis helyen is (a mez zsebében) elférnek. Ha nyeltél már le bogarat, miközben tátott szájjal kapkodtad a levegőt rágás közben, akkor tudod, milyen maradandó élményt tud nyújtani.
Fontos: A számunkra még új termékeket -melyekkel a gyomrunk még nem barátkozott meg – soha ne a versenyek alatt teszteljük le! Különben gyakran meg kell majd állnunk egy közeli bokornál…
Edzés és verseny utáni étkezés:
Ezt a részt különösen nem firtatnám. Jöhet a jól megérdemelt élvezet. Egy kiadós babgulyás, egy nagy tányér rizses hús, egy jól megtermett, kövér hamburger vagy egyéb kalóriabomba..ne fájjon a fejünk miatta, hiszen végigcsináltuk a versenyt, teljesítettük a kihívást, hoztuk a kötelezőt! Jó étvágyat és hátszelet mindenkinek!