Ha leterítette a lábáról az influenza, a következőkre mindenképpen figyeljen oda: pótolja az elvesztett folyadékot, többször egyen kisebb mennyiségben és válasszon olyan ételeket, amelyek segítik a szervezet immunvédekezését, illetve csökkentik a kellemetlen tüneteket.
Hogy melyek ezek az ételek és italok, most megmutatjuk.
1. Gyümölcslevek és zöldséglevek
Fogyasszon 100 százalékos gyümölcsleveket és zöldségleveket. Ezekkel ugyanis jelentős mennyiségű vitamint, ásványi anyagot és folyadékot juttat szervezetébe. Ha a gyümölcslevek savassága bántja a torkát, hígítsa fel azokat ásványvízzel.
2. Sovány húsok
A fehérjék, így a húsok is, fontosak a felépüléshez. A zsíros, sós, túlságosan fűszeres felvágottak és húsételek megterhelhetik a gyomrot, ezért keresse inkább a sovány pulyka- és csirkehúst, valamint a halféléket. Ezek könnyen emészthetőek és gazdag fehérjeforrások is egyben.
3. Csirkehúsleves
Az influenzát, illetve a megfázást is gyakran kíséri étvágytalanság és torokfájás. Mindkét tünetre ajánlott a finom, forró zöldséges húsleves. Nagymamáink csodagyógyszere ugyanis valóban tápláló, biztosítja a megfelelő folyadékbevitelt és segít a betegség miatt kiürült ásványi anyagok visszapótlásában.
4. Fokhagyma
A fokhagymának közismert a baktérium- és gombaölő hatása, amely jobban érvényesül, ha a gerezdet felaprítja, összezúzza és pirítósra kenve fogyasztja. Ha nem szereti az ízét, kapszula formájában is hatékony.
5. Gyömbér
A gyömbér kiváló étvágyjavító, elősegíti az emésztést és jó gyulladáscsökkentő is. Adja ételeihez vagy készítsen belőle fahéj, szegfűszeg és méz felhasználásával fűszeres gyömbér teát.
6. Forró tea
A forró tea segíti a légutak kitisztulását és enyhíti a torokfájás tüneteit. Számos gyógytea is jó lehet erre a célra, mint például a borsmenta, a bodza, a homoktövis, a csipkebogyó vagy a citromfű.
7. Banán
A banán a többi gyümölcshöz viszonyítva magas energiatartalmú, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag. Egy érett banán kellemesen édes, könnyen lenyelhető, így torokfájás esetén sem okoz nehézséget elfogyasztása.
A fogazat általános állapota fontos tényező a táplálék felaprításában, előkészítésében és az emésztésben egyaránt. Ugyanakkor a táplálkozás, az ételek minőségi és mennyiségi összetétele meghatározó a fogak fejlődésében és a fogak épségének megőrzésében. Helyes táplálkozás nélkül nincsen egészséges fogazat, egészséges fogazat nélkül pedig nincsen helyes táplálkozás, szép mosoly, és önbizalom.
Anya a „fogszabályzó”
A táplálkozás fogakra gyakorolt hatásában meg kell különböztetnünk két nagy szakaszt. Az egyik a fogak megjelenése előtti szakasz, amikor táplálkozásunk a fogcsírák normális fejlődésében játszik szerepet. A tejfogak csírái még az anyaméhen belül indulnak fejlődésnek, vagyis védett körülmények között, anyuka pocakjának biztonságában növekednek. Általában az édesanya szervezete minden szükséges fehérjét, ásványi sót és vitamint biztosít a fogak normális fejlődéséhez. Ezért nagyon fontos, hogy a várandós kismamák egészségesen táplálkozzanak, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag ételeket fogyasszanak.
A maradó fogak kezdeményei azonban már csak a születés után jelennek meg az állcsontokban, épp ezért döntő tényező, hogy a csecsemő, illetve kisgyerek megfelelő mennyiségű és minőségű fehérjét, ásványi anyagot és vitamint fogyasszon. A súlyos fehérjehiányos táplálkozás rendellenes fogfejlődést és fogágybetegséget eredményezhet, hiszen a fehérjének lényeges szerepe van a szervezet gyulladás elleni védekezésében is. Ugyanakkor a táplálkozás fizikai folyamata is meghatározó a rágószerv és a fogak fejlődésében. A szopás és a kiadós rágás okozta izomfunkció jótékony hatással van az állcsontok és rágóizmok fejlődésére és működésére is. Ezért 4-5 éves kortól érdemes a kisgyermekeket rászoktatni, hogy a sok gyümölcs és zöldség mellett napi szinten fogyasszanak cukormentes rágógumit is. Ami amellett, hogy erősíti a gyerekek rágóizmait, segít az étkezések között tisztán tartani a fogakat, és nem utolsó sorban könnyen kiváltja a cukros nassolnivalókat.
Étkezés anyai védelem nélkül
A második szakasz a már előtört fogakra és azok állapotának megőrzésére vonatkozik, amelyben táplálkozásunk szintén meghatározó. A szénhidrátok és a fogszuvasodás például szoros kapcsolatban állnak egymással. A fogszuvasodás oka a szájüregbe bevitt szénhidrátok bomlásából származó savak okozta károsodás, amely kioldja a zománcot. A táplálék rosttartalma is fontos tényező. A kemény rostos étel rágása kevesebb lepedéket képez, így előnyös az egészséges fogazat szempontjából.
A fogak ábécéje
A B-vitamin-komplex minden tagja (B1, B2, B6, B12) fontos a szervezet fejlődésében és anyagcseréjének szabályozásában. Ezért direkt vagy indirekt módon meghatározók a teljes rágószerv állapotában is. A C-vitamin elsősorban az íny és fogágy állapotára van hatással, hiánya esetén pedig ínygyulladás, ínyduzzanat alakulhat ki. Az ásványi sók mellett a csontok, így a fogazat elmeszesedésben elsősorban a D-vitamin játszik irányító szerepet. Súlyos hiánya gyermekkorban angolkórhoz vezethet, amely fogfejlődési zavarral társul.
Ma a civilizált országok lakosságának étrendje elvileg minden fontos fehérjét, ásványi anyagot és vitamint biztosít a fogak fejlődéséhez és az egészséges fogak állapotának megőrzéséhez. Azonban a savanyú ételek, savas üdítőitalok, valamint a nagymértékű édesség fogyasztás nagyban hozzájárulnak a fogak általános állapotához. Ezek kellemetlen hatásai nagyon jó szájhigiéniával mérsékelhetők, de teljes mértékben ki nem védhetők. Ezzel szemben a rágógumi étkezések utáni használata jótékony hatású, mert stimulálja a nyáltermelést. A bőséges nyál pedig közömbösíti a lepedékben képződő savakat.
Ennek fényében egyértelműen kimondható, hogy a jó szájhigiénia és az ép fogazat nem csupán esztétikai érték a gyermekek esetében sem, fontos szerepe lehet a szervezet általános egészségi állapotának megőrzésében is. A gondos szájhigiénia érdekében rendszeres, naponta legalább két alkalommal végzett fogmosás ajánlott, napközben pedig háromszor 20 perc (étkezések utáni) cukormentes rágógumi használata a legcélravezetőbb.
Az utóbbi években egyfajta divattá vált gluténmentes ételeket fogyasztani, a táplálkozási irányelv új kultuszát elterjedt fogyókúrás, életmódváltó programok is népszerűsítik. Valóban mindenkinek indokolt a glutén teljes mellőzése az étrendből?
Egy 2013-as kutatás szerint a megkérdezett felnőttek közel egyharmada szeretné jelentősen csökkenteni, vagy teljesen száműzni étrendjéből a glutént. Az Egyesült Államok táplálkozási szokásait célzó vizsgálatban ez eddig a legmagasabb arány.
A NPD’s Dieting Monitor kampány 1976 óta követi nyomon a lakosság étkezési szokásainak változásait, s míg az elmúlt évtizedekben az egészséges táplálkozás mérföldköveit elsősorban a zsíros, cukrozott ételek kerülése, a sófogyasztás csökkentése, a koleszterinszint normál értéken tartása jelentette, az egészség zálogaként tavaly januárban a megkérdezettek 30 százaléka a glutén mellőzését jelölte meg.
A hangsúly tehát eltolódott és ez a jelenség nemcsak a tengerentúlon, de Európában is megfigyelhető. Hazánkban is egyre nagyobb a választék gluténmentes ételekből, a diétához a liszt alternatívájaként kínált gabonafélékből, és az étel házhoz szállító cégek kínálatában is megtalálható a gluténmentes menüsor. De valóban mindenkinek szükséges a glutén fogyasztását kerülnie?
Ami gluténérzékenység, és ami nem az
A lisztérzékenység, a búza, vagy gabonaallergia nem keverendő össze a gluténérzékenységgel, a kiváltó okok és a tünetek is eltérőek. A gluténérzékenység fogalmát ezért úgy határozzuk meg, mint „a glutén tartalmú élelmiszerek kapcsán fellépő tünetek nem lisztérzékeny és nem búzaallergiás személyeknél” – magyarázza dr. Hidvégi Edit gasztroenterológus, az Allergiaközpont orvosa. Mindegyikre igaz azonban, hogy a tünetek megszűnéséhez a betegeknek lisztmentes diétát kell tartaniuk, azaz nem fogyaszthatnak glutén tartalmú élelmiszereket, mint a búza, árpa, rozs, zab. Mivel az ilyen diéták nem kevés odafigyeléssel és plusz anyagi kiadással is járhatnak, értelemszerűen csak akkor javasoljuk az elkezdését, ha az valóban indokolt.
Tünetek
A gluténérzékenység tünetei a glutén fogyasztását követő órákon, vagy napokon belül jelentkeznek: hasfájás, a széklet megváltozása – hasmenés és székrekedés váltakozva. Emellett fejfájás, fáradtság, izom- és ízületi fájdalom, a lábak, vagy karok zsibbadása, ekcéma, vagy bőrkiütés, depresszió és vérszegénység jelentkezhet. Gyermekeknél a panaszok jellemzően a gyomor- és bélrendszer területét érintik: hasfájás, krónikus hasmenés, egyéb tünet a fáradtság lehet.
A diéta szerepe a gyógyulásban
Mivel a lisztérzékenység ismert és jól diagnosztizálható, de csak akkor, ha a beteg még fogyasztja a lisztes ételeket, elsősorban ezt kell kizárni. A lisztérzékenységet vérvizsgálattal és bél-biopsziával lehet igazolni. A nagyon ritka búza-allergia esetén bőrpróba, vagy vérből történő ellenanyag-meghatározás lehet a diagnosztika alapja. De a glutén-érzékenységre még nincs ilyen egyértelmű laboratóriumi vizsgálati módszer. Kizárólag a diéta módosításával igazolható: ha 2-4 hétre teljesen kihagyja a beteg a glutént az étrendjéből és tünetmentessé válik, akkor felvetődik ennek a betegségnek a lehetősége. Ismételten lisztes ételeket fogyasztva, újból a korábbi tünetek jelentkeznek.
Amikor érdemes gluténmentesre váltani
Ha a lisztérzékenység nem igazolható, akkor érdemes a gluténmentes diétára áttérni, hogy az segít-e a panaszok megszüntetésében. A saját praxisomban is találkoztam nem egy olyan esettel, amikor nem lehetett az eddigi szerológiai módszerekkel igazolni a lisztérzékenységet, a bélbiopszia sem mutatott eltérést, mégis javított a beteg állapotán a lisztmentes diéta – meséli az Allergiaközpont orvosa. Az érintetteknek ezért első körben a tünetek kiváltó okának pontos tisztázását javaslom. Hasi panaszok, fáradtság és a korábban említett tünetek hátterében több betegség is állhat, hiba volna ezeket mind a gluténérzékenység számlájára írni. Ha azonban bebizonyosodik, hogy a panaszokat valóban a glutén okozza, akkor mindenképp szükséges az étrendből való kizárása.
Inzulinrezisztencia (IR) esetén az étkezések többségében lassú felszívódású szénhidrátokat kell, hogy tartalmazzanak. Így nehéz helyzetbe kerülhet az, akinek emellett gluténmentes (GM) étrendet is kell tartania. Milyen alapanyagokkal főzzünk, hogyan egyeztethető össze a két étrend?
Az IR mintaétrend – ebben lehetnek egyéni eltérések – általában napi 160g szénhidrát fogyasztását írja elő, 5-6 étkezésre elosztva. A diétánál lényeges szempont, hogy a nagy inzulinválaszt kiváltó ételeket kerülni javasolt, elsősorban lassú felszívódású szénhidrátokat kell fogyasztani. A probléma az, hogy a GM diétában gyakran használt lisztkeverékek, rizsliszt, kukoricaliszt és minden keményítő gyors felszívódású, ezért IR esetén ezek csak kis mennyiségben fogyaszthatók.
IR és GM étrend: összeegyeztethető?
Kezdetben gyakran okoz gondot az IR étrend összeállítása a gluténérzékenységgel is küzdő betegeim számára, hiszen korábban főleg a rizs- és kukoricaliszttel, darával helyettesítették a glutén tartalmú gabonaféléket. Mivel azonban ezek gyors felszívódásúak, és a glutén tartalma miatt az IR diétában gyakran használt teljes kiőrlésű búzaliszt, vagy durumbúzából készült tészta nem jöhet szóba, ezért más alternatívát kell keresni: lassan felszívódó, gluténmentes gabonaféléket kell használni.
Lassú felszívódású GM gabonák
Az egyes ételek felszívódását többek között annak a rosttartalma befolyásolja, ezért elsősorban rostban gazdag alapanyagokat érdemes választani a gluténmentes termékpalettáról. E célra a barna rizs, köles, hajdina, amaránt, cirok és a gluténmentes zabpehely megfelelő választás, ahogy a belőlük készülő lisztek is. Érdemes új ízeket is kipróbálni, a mandulaliszt, kókuszliszt, csicseriborsóliszt, vagy a kevésbé ismert konjac liszt használatával különleges süteményeket, kenyereket készíthetünk. Ezek mindegyike szintén lassú felszívódású és gluténmentes is egyben.
Variációk köretre
A gyors felszívódású párolt fehér rizs helyett köretként a barna rizs, köles, amaránt és hajdina mellett érdemes kipróbálni a basmati rizst és quinoa-t is, ezek szintén gluténmentesek és lassan emelik meg a vércukor-, illetve inzulinszintet. Köretként fogyasszunk bátran zöldségeket, és ne feledjük, hogy a 100 grammban több mint 5 gramm szénhidrátot tartalmazó zöldségekre szénhidrátot is lehet számolni. Fontos még tudni, hogy az ételek elkészítési módja megváltoztatja a felszívódást: minél feldolgozottabb állapotban fogyasztjuk, annál gyorsabban szívódik fel. Ezért ne főzzük túl és csak ritkán pürésítsük az ételeinket.
Amikor a rizs- és a kukoricaliszt is fogyasztható
A korábban használt GM alapanyagokat sem kell teljesen száműzni a konyhából, csak be kell illesztenünk a használatukat az étrendbe. IR esetén bizonyos étkezéseknél gyors felszívódású szénhidrátokat is fogyasztunk. Különösen egy intenzív, 1 órát meghaladó edzés után, amikor a napi mennyiségen túl, 10g gyors felszívódású szénhidrát javasolt. Ezt fedezhetjük akár rizs-, vagy kukoricalisztből készített ételek fogyasztásával is.
Az egészséges táplálkozás témájában is nagyon sok – akár egymással ellentétes – tanácsot, szabályt találhatunk, és ember legyen a talpán, aki ezek között igazán ki tud igazodni.
Az egészséges táplálkozás lényegét sokan, sokféleképpen próbálták már meg összefoglalni, hol rosszul, hol jól. A hozzáférhető irodalom is hol jó, hol furcsa, egymásnak ellentmondó tanácsokat ad, sőt néha szakirodalomnak is nehezen nevezhető.
Mindenki szeretne egészségesen élni és táplálkozni, azonban konkrét tanácsok nélkül ez bizony nehezen sikerülhet, hiszen nem lehet mindenki képzett egészségügyi szakember. Az egészséges táplálkozáshoz egy tizenkét pontos segítséget állítottunk össze, melyet most megosztunk Önökkel:
1. pont
Minél változatosabban, minél többféle élelmiszerből, különböző ételkészítési módok felhasználásával állítsuk össze étrendünket. Ne ragaszkodjunk a megszokotthoz, ízleljünk meg más ételeket is, kipróbálás után mondjunk csak véleményt, ne legyenek előítéleteink. A sokszínű, nem gyakran ismétlődő ételsorokat tartalmazó étrend önmagában komoly biztosítékot jelent arra, hogy minden szükséges tápanyagot megkap a szervezetünk.
Az új táplálkozási piramis egészen máshogy néz ki, mint 20 évvel ezelőtti társa: a legfontosabb a mozgás!
2. pont
Együnk kevésbé zsíros ételeket: a főzéshez, sütéshez inkább használjunk olíva olajat. Különösen fontos ez a keveset mozgók, az ülőfoglalkozásúak számára. Részesítsük előnyben a gőzölést, párolást, a fóliában, teflonedényben vagy fedett cserépedényben, mikrohullámú sütőben készítést a zsiradékban sütéssel szemben. Mellőzzük a rántást, kedvezőbb a kevés liszttel, keményítővel készített habarás.
3. pont
Kevés sóval készítsük az ételeket, utólag ne sózzunk: a mérsékelten sós ízt nagyon gyorsan meg lehet szokni. Különösen kerüljük a sózást gyermekeknél, mert az ekkor kialakult ízlés az egész életre kihat. A fogyasztásra kész élelmiszerek közül válasszuk a kevésbé sózottakat. Az ételek változatos ízesítésére sokféle fűszert használhatunk.
4. pont
Csak étkezések befejező fogásaként, hetenként legfeljebb egyszer-kétszer együnk édességeket, süteményeket, soha ne étkezések között, főleg nem helyette. Ételeinket egyáltalán ne, legfeljebb nagyon csekély mértékben cukrozzuk. Ahol lehet, cukor helyett használjunk mézet, természetes édesítőszereket (nyírfacukrot, sztíviát). Igyunk inkább természetes gyümölcs- és zöldséglevet, mintsem italokat, szörpöket. A kávéba, teába – ha egyáltalán szükséges – inkább mesterséges édesítőszert tegyünk. Ne szoktassuk a gyermekeket az édes íz szeretetére.
5. pont
Naponta fogyasszunk savanyított tejterméket (pl. sajtot, túrót, aludttejet, kefirt, joghurtot). A tejtermékek közül a kisebb zsírtartalmúakat válasszuk.
6. pont
Rendszeresen, naponta többször is együnk nyers gyümölcsöt, zöldségfélét (salátának elkészítve, erre télen is van mód), párolt főzeléknövényt, zöldséget.
7. pont
Asztalunkra mindig kerüljön teljes kiőrlésű gabonából készült vagy barna kenyér. Köretként vagy a fogás alapjaként inkább a párolt zöldségféléket válasszuk a burgonya, tészta helyett. Használjunk olyan gabonákat, amelyek vitaminokkal, ásványi anyagokkal telítettek: köles, hajdina, zab stb.
8. pont
Naponta négyszer-ötször étkezzünk. Egyik étkezés se legyen túlságosan bőséges vagy nagyon kevés: minél egyenletesebben osszuk el a napi táplálékmennyiséget. Együnk nyugodtan, kényelmes körülményeket teremtve, nem kapkodva. A főtt ételeket elkészítésük után mielőbb tálaljuk, ne tároljuk melegen órákig. Legyen meg a napi megszokott étkezési “menetrendünk”, lehetőleg mindig azonos időpontban együnk.
9. pont
A szomjúság legjobban ivóvízzel oltható. Az alkohol káros, a szeszes italok energiafelesleget jelentenek táplálkozási szempontból, ezért is kerülni kell ezeket. Gyermekeknél a legkisebb mennyiségben is tilosak.
10. pont
A helyes táplálkozás nem jelenti egyetlen ételnek, élelmiszernek a tilalmát sem, azonban célszerű egyeseket előnyben részesíteni, mások fogyasztását csökkenteni. Nincsenek tiltott táplálékok, csak kerülendő mennyiségek! Bőséges fogyasztásra javasolt: elsősorban gyümölcsök, zöldség- és főzelékfélék, hal, továbbá barna kenyér, burgonya. Mérsékelt fogyasztásra javasolt: nem zsíros húsok és húskészítmények, zsírszegény tej és tejtermékek, zsiradékok (célszerű a zsír helyett az olaj, a vaj helyett a margarin), tojás, tészta, száraz hüvelyesek. Kerülni javasolt: édességek, fagylalt, cukrozott készítmények (befőtt, lekvár is), zsíros húsok, zsíros ételek, tejszín, cukor, cukros üdítők, só, tömény italok, sör, bor. Figyeljünk a csomagolt élelmiszereken feltüntetett energia- és tápanyagértékekre, egyéb összetételi adatokra, amelyek sok segítséget adnak az élelmiszerek kiválasztásában és az étrend összeállításában.
11. pont
A vörös húsokat (marha, sertés) kerüljük, részesítsük előnyben a fehér húsokat: hal, szárnyas. A halak elkészítésében remek receptekkel gazdagította a gasztronómia világát a mediterrán konyha, amelyik nem paníroz, hanem olívaolajon, gyors hevítéssel készíti el a fogásokat.
12. pont
A helyes táplálkozás esetén sem hanyagolható el a rendszeres testmozgás és a súlykontroll. Az energia- és tápanyag-felhasználásra egyszerű módszert jelent értékelésére a testtömeg mérése: a megfelelő táplálkozás mellett a kívánatos testtömeg alakul ki, ezt a célt kell elérnünk.
A folsavnak jelentős szerepe van a veleszületett fejlődési rendellenességek megelőzésében, éppen ezért elemi érdeke a társadalomnak, hogy e kockázatcsökkentő vitaminnal kapcsolatos tudás a lehető legszélesebb körben megismerhető legyen.
Miután pontosan ismert, a folsav egészségvédő hatása, s hogy nem csupán a családtervezés, a várandósság időszaka, hanem teljes élethosszig ajánlott a napi szintű bevitel, érdemes számba venni, hogy honnan és miképpen lehet eleget tenni az ajánlásoknak. A folsav (B9-vitamin) olyan vízben oldódó vitamin, amely számos növényi, illetve állati eredetű táplálékban megtalálható. A legismertebbek ezek közül a spenót, spárga, okra, bab, narancs, paradicsom, vagy éppen a marhamáj. Egyes országokban a folsavat önmagában is gyakran adják müzlihez, liszthez, kenyérhez, tésztához, péksüteményekhez, kekszekhez, ezzel segítve a társadalom lehető legszélesebb körének a hozzáférést.
Fejleszteni kell az ismereteket és a tudatosságot
Kulcsfontosságú kérdés, hogy a folsavval kapcsolatos információk milyen szinten ismertek a társadalomban. Magyarországon egy 1995-ös, illetve egy, az ezredfordulón készült kutatás alapján elmondható, hogy fejleszteni szükséges a folsavval kapcsolatos társadalmi tudást. Az 1995-ös mérés – ami egy budapesti terhesgondozóban végeztek el – a megkérdezettek mindössze tíz százaléka szedett folsavat is tartalmazó multivitamin-készítményt a tervezett terhesség előtt és a fogamzást követő három hónapban. A 2000-ben történt országos szintű adatfelvétel alapján kiderült, hogy az iskolai végzettség emelkedésével nőtt a folsavval kapcsolatos ismeretek aránya a vitamin általános hatásait illetően. Ugyanakkor a specifikus hatásokkal összefüggő ismeretek nem ütötték meg az elégséges szintet. Jellemző volt az is, hogy – noha a mérésben részvevők több mint kétharmada tervezett terhességről és a várandóság ideje alatt alkalmazott folsav-kiegészítésről számolt be – kis részük kezdte meg a szedést a fogamzás előtt.
Nagyon komoly eredményeket lehet elérni
Egy országos felmérés szerint, ami a hazai vitaminszedési szokásokat térképezte föl, 2001, 2002, 2003 évben szült nők válaszai alapján azt állapították meg, hogy a 0-6. hét között a várandós nőknek mindössze 6,9 százaléka kezdte meg a folsav szedését. Összességében az derült ki, hogy a megkérdezettek 69 százaléka szed rendszeresen valamilyen folsavat is tartalmazó készítményt.
Nemzetközi példák mutatják, hogy megfelelő tájékoztatással, a hozzáférés szélesítésével jelentős eredményeket lehet elérni a veleszületett rendellenességek gyakoriságának visszaszorításában. Hollandiában egy évtized alatt negyvenhárom százalékkal csökkent az idegrendszert érintő veleszületett rendellenességek előfordulása, míg Angliában, illetve Írországban harminc százalékkal sikerült visszaszorítani a velőcsőzáródási rendellenességek gyakoriságát.
Mindenkire másként hat a stressz. Vannak, akik étvágytalanok lesznek, és vannak olyanok, akik az evést használják a feszültség levezetésére. Mivel védekezhet a magukat kínálgató süteményes dobozok ellen?
Miért eszik, ha ideges?
Már csecsemőkortól központi szerepe van a szájnak és az evésnek az életünkben. A kisbabák és az édesanyák legnyugodtabb, legintimebb pillanataikat élik meg közösen szoptatáskor, és a síró kisdedek szájába sem véletlenül dugnak cuclit. Megnyugtatja őket. Némelyeknél azonban az étel és annak megnyugtató szerepe szorosabban összekapcsolódik, a felnőttkorig is elkíséri őket, és ösztönösen a táplálkozáshoz nyúlnak, ha feszültebb, stresszesebb élethelyzetben vannak.
Az étkezés ebben az esetben – a dohányzáshoz hasonlóan – pótcselekvés, és eltereli a figyelmüket a megoldandó problémáról. A pótcselekvéseknek egyik oldalról pozitív szerepük is van, hiszen ilyenkor az agy „kis kimenőt” kap az alól, hogy folyamatosan az adott problémával kelljen foglalkoznia. A szervezet hamis éhségjelzését felfoghatjuk úgy is, mint egy figyelmeztetést. Ilyenkor az „itt az ideje, hogy bekapjak valamit” típusú gondolatot fordítsuk át arra, hogy „elfáradtam, a szervezetemnek egy kis pihenésre van szüksége”.
Vannak, akiket már önmagában a rágás, rágcsálás is megnyugtat, sokan azonban gyorsan felszívódó, magas szénhidrát tartalmú ételeket (például csokoládét, péksüteményt, chipset) választanak stresszes időszakban. Ennek egy lehetséges magyarázata, hogy a szervezet a magas cukortartalmú ételek fogyasztása után nagy mennyiségű inzulint kezd termelni, ami elősegíti az agyban egy olyan vegyület termelődését, ami pozitívan hat a kedélyállapotra. Ezek a gyorsan felszívódó szénhidrátok azonban csak rövid ideig képesek kifejteni hatásukat, ezért elfogyasztásuk után egy-két órával hamarosan egy újabb adag nassolnivalóért fogunk nyúlni.
A feszültebb időszakban gyakrabban gyötri a testet álmatlanság is és ez a kialvatlanság jelentősen megnöveli a szervezet kalória igényét is. Ezt csak fokozza, ha valamilyen alkohollal szeretné enyhíteni a feszültséget, hiszen az önmagában is növeli az étvágyat és rontja az alvás minőségét.
Ha van eszem, nem eszem (annyit)
Feszültebb időszakban még inkább figyeljen a kiegyensúlyozott táplálkozásra!
Étkezések közben feltörő éhségérzetkor tudatosítsa magában, ha már nem a teste kívánja az ételt.
Fogyasszon lassan felszívódó, összetett szénhidrátokat, például zabpelyheket és teljes kiőrlésű ételeket!
Tartson magánál egészséges nassolnivalókat! Ajánljuk például a sótlan olajos magvakat és zöldségcsíkokat.
Ha mindenképpen az édes ízeknél maradna, kapjon be pár kocka magas kakaótartalmú étcsokoládét, aszalt vagy friss gyümölcsöt!
Figyeljen a megfelelő mennyiségű alvásra és próbáljon tenni azért, hogy az alvás minél pihentetőbb legyen!
Ne alkohollal próbálja oldani a feszültséget!
A sportnak amellett, hogy segít megelőzni az evés okozta súlygyarapodást, stresszoldó hatása is van. Ezért ha csak teheti, a feszültebb napjaiba is iktasson be mozgást!
Rengeteg stressz csökkentő technika létezik, mint például a relaxáció és a meditáció. Szakember segítségével ismerkedjen meg eggyel!
Találjon valamilyen önnek megfelelő alternatív pótcselekvést a „süteményes doboz” helyett! Ilyen lehet a séta, a beszélgetés és a rövid relaxáció.
Az energiaitalokhoz hasonló összetételű italokat az 1900-as évek elején kórházi készítményként alkalmazták , például alultáplált betegek kezelésében, de még a patikákban is jól elkülönített részen tartották. Mi a helyzet ma?
A 140 országban kapható egyre szélesebb választékkal bíró energiaital ágazat vészesen növekszik napjainkban, az amerikai 9 milliárdos bevétel felét a 12-25 éves korosztály fogyasztása teszi ki. A 10-14 éves gyermekek ötöde energiaitalt reggelizik már itthon is – derül ki az Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi Intézet egy korábbi vizsgálatából.
Az Egyesült Államokban történt felmérés szerint a serdülők napi átlagos koffein bevitele akár a felnőttekre vonatkoztatott maximum értékének a kétszerese is eléri, s ez a szám már közel van a koffein mérgezés határához! Ráadásul az energiaitalokban a szintetikus koffein hatását egyéb természetes összetevők (guarana, kóla dió) is erősítik.
Mik lehetnek a koffeintúladagolás mellékhatásai?
A koffeintúladagolás mellékhatásai lehetnek: hasmenés, szívdobogás, izgatottság, agresszivitás és kiszáradás is. Ráadásul a koffeinnel szemben gyorsan tolerancia alakulhat ki (hozzászokik a szervezet), ezért ugyan azt a hatást egy idő után csak nagyobb mennyiséggel lehet elérni. Ez az ördögi kör végül teljesen kimerítheti a szervezetet, és egészségkárosodás is jelentkezhet.
Akár már egy doboz energiaital elfogyasztása is remegést, fej- és gyomorfájást okoz az arra érzékenyeknél, de olyan esetről is volt már beszámoló, amelyben nagy mennyiségű rendszeres energiaital fogyasztása epilepsziás rohamokat okozott.
Van, ahol korlátozott az energiaitalok fogyasztása
Európa több országában korlátozva van a fogyasztásuk. Franciaországban egy 18 éves atléta halála után egy időre betiltották a forgalmazását. Dániában még mindig nem lehet árusítani, Norvégiában pedig csak patikában lehet hozzájutni, Németország egyes részein a kólával kevert változatot tiltották be. Magyarországon egyelőre nincs komolyabb szabályozás az energiaitalok ügyében, azonban az energiaitalok fogyasztása senkinek nem javallott, de különösen nem ajánlott 18 éves kor alatt, magas vérnyomásban vagy szív-és érrendszeri betegségekben szenvedőknek, terheseknek, szoptatós kismamáknak, koffein érzékenyeknek, illetve alkohollal fogyasztva!
Talán nincs is olyan ember, aki ne tapasztalta volna meg élete során a gyomorégés kellemetlen tüneteit. Ám mikor és hogyan lesz a “nagy zabálást” követő, hamar múló tünetekből súlyos és veszélyes betegség?
Nyeljünk egy nagyot!
A reflux-betegség leginkább a nyelőcsövet érinti, ezért érezzük a kellemetlen, sokszor fájdalmas, égő érzést a torkunkban és a mellkasunkban. A nyelőcső ujjnyi vastagságú “cső”, az emésztőrendszer nyakban, illetve mellkasban elhelyezkedő része. Három szakaszra (felső nyaki, a középső mellkasi, és a rövid hasi szakasz) osztható. A mindössze 1-1,5 cm hosszú hasi szakasz a hasüregben uralkodó nyomás illetve falának saját tónusa révén csillag alakzatban “összegyűrt” nyálkahártya körül teljesen összezárul. A rekeszen való átlépés után még kissé bal felé húzódik, majd hirtelen kitágulva a gyomorszájon (cardián) keresztül kapcsolódik a gyomorhoz.
Nyelésnél a nyelőcső úgynevezett perisztaltikus mozgással továbbítja a falatot. A cardia nyugalmi állapotban zárt, csupán a perisztaltikus hullám közeledtére, a mozgás hatására nyílik meg. Ezzel akadályozza meg a szervezet, hogy a gyomor nedvei visszaáramoljanak a nyelőcsőbe.
A gyomorégés okai
A helytelen étkezési szokások, a gyenge gyomorszáj közeli izmok hatására, vagy ha valami alulról felfelé nyomja a gyomrot, a gyomorszáj megnyílhat, és a gyomortartalom visszaáramlik a nyelőcsőbe vagy akár a szájüregbe. Ennek tünetei a gyomorégés, a mellkasi vagy nyaktájéki égő fájdalom, a savas íz a szájban, a köhögés, a savas böfögés – közkeletű nevén a gyomorégés.
A záróizom-gyengeség összefüggésben lehet rekeszizom-sérvvel is, mert a rekeszizom normálisan kívülről erősíti a záróizmot. A hasűri nyomás fokozódásának egyik legkézenfekvőbb oka, ha nő a gyomortartalom mennyisége. Ez bekövetkezhet egyszerűen egy kiadós evés után, de akkor is, ha a gyomortartalom nem továbbítódik rendesen a belek felé. Erősítheti a tüneteket a hasi elhízás, a várandósság, a súlyemelés, a fizikai munka, sőt a ruházat szűk derékrésze is.
Gyomorégésből reflux-betegség
Gyomorégést szinte mindenki tapasztalt már legalább egyszer életében: ez a tünetegyüttes ugyanis életkortól és egészségi állapottól függetlenül mindenkinél jelentkezhet. Hazánkban minden második ember érez rendszeresen gyomorégést.
Ha azonban már nem csak az ünnepi vacsorák vagy bizonyos ételek után érezzük a kellemetlen tüneteket, hanem hetente legalább kétszer, érdemes orvoshoz fordulni. Hasonlóképpen érdemes szakértőt felkeresni akkor is, ha nyelési nehézség vagy állandó, megmagyarázhatatlan köhögés jelentkezik. Ekkor ugyanis számolni kell azzal a lehetőséggel is, hogy reflux-betegségünk van.
Magyarországon (és általában a fejlett nyugati országokban) a felnőtt lakosság körében igen nagy arányban fordul elő a betegség: a helytelen étkezési szokások, a túlsúly, a dohányzás és a mozgásszegény életmód további hajlamosító tényezők. Egyes ételek (például a paradicsom, a hagyma, a csokoládé, a citrusfélék és a csípős fűszerek), a túlzott alkohol-, tea-, és kávéfogyasztás, illetve bizonyos gyógyszerek irritálhatják a gyomor nyálkahártyáját. Egyes altatók és nyugtatók “ellazítják” a gyomorszájat, ezért az ezeket hosszú ideig szedőknél megnő az esélye a gyomornedvek légutakba kerülésének.
A szakemberek szerint minden harmadik, negyedik ember küzd a reflux-betegséggel, ám a számadatok nem pontosak. A gyomorégésre hasonlító, “ismerős” tünetek miatt ugyanis nem fordulnak annyian orvoshoz, mint kellene, inkább házi praktikákkal igyekszenek enyhíteni a kínjaikon. Ennek azonban az lehet a következménye, hogy már csak a súlyos szövődmények miatt kerülnek szakemberhez!
Bűntudat, undor, el nem apadó éhségérzet. Többek között ezek jellemzik a viszonylag új keletű betegséget, a falásrohamot. Gyógyítása komplex: a gyógyszeres kezelésen kívül ugyanis a lélekre is hatni kell .
A többi evészavarhoz képest a falászavar fiatal betegségnek tekinthető, a tüneteit részletesen először ugyanis 1992-ben írták le. Mára már sokkal többet tudnak a jelenségről, nemrég önálló kórképként is elfogadták. Egyik vezető tünete – csakúgy, mint a bulimia esetében – a kontrollvesztés érzésével járó falásrohamok, amikor a személy meghatározott idő alatt olyan nagy mennyiségűételt fogyaszt el, ami biztos, hogy nagyobb, mint amit a legtöbb ember ugyanannyi idő alatt meg tudna enni.
Az alaptünetek jellemzően a következőekkel egészülnek ki:
a szokásosnál sokkal gyorsabb evés
evés a kellemetlen teltségérzésig
nagy mennyiségű étel elfogyasztása éhségérzet nélkül
magányos evés, mivel az igen nagy mennyiségű étel elfogyasztása miatt erős szégyenérzés alakul ki
a túlevések után bűntudat, undor és lehangoltság jelentkezik
A falásrohamok megjelenésének gyakorisága súlyosságtól függően igen eltérő lehet: a heti egy alkalomtól akár a napi több alkalomig is előfordulhat.
Hogyan kezelik a falászavart?
A betegség jelentősen rontja a személy életminőségét. A falászavar esetén komplex terápiára van szükség. Ez magában foglalja a pszichoterápiát (egyéni vagy csoportos), esetenként a gyógyszeres kezelést, kiegészülhet célzott testsúlycsökkentő programmal is. Fontos tudni azt is, hogy a testsúlycsökkentést célzó programok önmagukban nem hatékonyak, hiszen nem segítenek megoldani a falásrohamok alapját képező lelki problémát.
.jpg)
