Szerző: somogyadmin

Az egészséges életmódnak nem csak a rendszeres testmozgás és a változatos, minden élelmiszercsoportot tartalmazó táplálkozás, de a megfelelő folyadékfogyasztás is elengedhetetlen része.

A folyadékfogyasztás jelentősége, szerepe

Az egészséges életmódnak nem csak a rendszeres testmozgás és a változatos, minden élelmiszercsoportot tartalmazó táplálkozás, de a megfelelő folyadékfogyasztás is elengedhetetlen része.

A felnőtt emberi testet kb. 70 %-ban víz alkotja, így érthető, hogy folyadék nélkül nem léteznénk. A szervezet működésében a víznek szerteágazó szerepe van:

• a vérkeringés, a megfelelő vérnyomás biztosítása,
• emésztési és felszívódási folyamatok,
• tápanyagok szállítása, salakanyagok kiválasztása,
• sav-bázis egyensúly, ozmotikus nyomás biztosítása,
• testhőmérséklet szabályozása,
• vizelet hígítása.

Az egészséges szervezetben a folyadékfelvétel, illetve -leadás egyensúlya biztosítja a megfelelő működést. Ha a folyadékfelvétel kisebb, mint a -leadás, akkor a szervezetben vízhiányos állapot lép fel, aminek számos káros következménye lehet:

• fáradékonyság, gyengeség, kimerültség,
• koncentrálóképesség csökkenése,
• szédülés,
• fejfájás,
• nyugtalanság, zavartság,
• szapora légzés, szívdobogásérzés,
• izomgörcsök,
• szervezet kiszáradása.

A kiszáradásra különösen érzékenyek az idősek és a gyerekek, így az ő esetükben különösen nagy gondot kell fordítani a megfelelő folyadékbevitelre.

Egy felnőtt embernek naponta kb. 2-3 liter folyadékra van szüksége, amelyet részben folyadékfogyasztással (1,5-2 liter), részben a táplálkozás során (levesek, főzelékek, zöldségek, gyümölcsök, stb.) tud fedezni.

A folyadékigényt befolyásolja az életkor, a környezet külső hőmérséklete, a fizikai megterhelés, az izzadás (pl. szaunázás, napozás közben), egyes egészséggel összefüggő állapotok (hányás, hasmenés, láz), alkoholtartalmú italok és magas sótartalmú ételek fogyasztása.
 

A folyadékok fajtái, jellemzői

A folyadékszükségletet sokféle itallal tudjuk fedezni. Ezek között vannak olyanok, amelyeket naponta lehet, sőt ajánlott fogyasztani, de vannak olyanok is, amelyek fogyasztása kapcsán a mértékletességet be kell tartani.

 

Víz, ásványvíz

A szomjúság csillapítására, a folyadék pótlására a víz és az ásványvíz a legmegfelelőbb, érdemes a napi folyadékszükséglet nagy részét ezekből fedezni. Energiát nem, ásványi anyagokat viszont tartalmaznak. A csapvízben kalcium, magnézium, és fluor található. Az ásványvizek ásványianyag-tartalma és azok mennyisége fajtától függő. Érdemes az alacsony ásványianyag-tartalmúakat (500 mg/l alatti) választani, ugyanis ezek fogyasztása kapcsán nem kell tartanunk az ásványi anyagok túladagolásától.

Zöldség- és gyümölcslevek

Azon kívül, hogy szerepük van a folyadékpótlásban, energiát, szénhidrátot, élelmi rostot, ásványi anyagokat és vitaminokat is juttatnak a szervezetbe a zöldség- és gyümölcslevek.
Mindenképp érdemes a natúr, 100 %-os gyümölcs-, illetve zöldségleveket választani az alacsonyabb gyümölcstartalmú, cukrozott termékek helyett.

Tej
A tej fontos részét képezi táplálkozásunknak. Mintegy 90 %-a víz, de emellett értékes, teljes értékű fehérjéket, zsírt, szénhidrátot, vitaminokat és ásványi anyagokat is tartalmaz. Gyerekek esetében különösen fontos a rendszeres fogyasztása. A tej mellett az ízesített tejitalok (karamellás tej, kakaó), valamint a különféle kefir- és joghurtitalok szintén alkalmasak a folyadékpótlásra.

Tejes turmixok

A tej és a gyümölcsök értékes tápanyagait együtt tartalmazzák a tejes turmixok. Különösen frissítőek hidegen, főként nyáron. Egy-egy pohár turmix akár reggeli italként, vagy tízóraira, uzsonnára is megfelelő.

Üdítőitalok
A cukortartalmú, szénsavas üdítőitalokat (amennyiben szeretnénk) mértékletesen, ritkán, és egyszerre 1-1 pohárral fogyasszunk. A light üdítőitalok cukormentesek, de a mértékletességet ezek esetében is be kell tartani.

A kóláknál figyelembe kell venni koffeintartalmukat, fél liter kóla kb. annyi koffeint tartalmaz, mint egy csésze kávé. Gyerekeknél erre fokozottan ügyelni kell.

Tea
Folyadékpótlásra érdemes a zöld-, illetve a gyümölcsteákat fogyasztani. A teákban a koffein mellett egyéb stimuláló, élénkítő hatású anyagok (teobromin, teofillin) is találhatók.
A teák nyáron hidegen, télen melegen közkedvelt italok, egyes országokban a nemzeti kultúrához is hozzátartozik rendszeres fogyasztásuk. Ízesítésük sokféle módon történhet. Általában cukorral és citromlével isszuk, de van, aki tejjel, mézzel, vagy ízesítés nélkül kedveli. Cukrosan fogyasztva érdemes szem előtt tartani, hogy a naponta nagy mennyiségű tea fogyasztása hozzájárulhat a túlzott energiabevitelhez. A gyümölcsteák édesítés (cukor, méz) nélkül is nagyon ízletesek, a gyümölcsök természetes íze, aromája ellensúlyozza az édes íz hiányát. A gyerekeket is érdemes a cukor nélküli, vagy csak kevés cukorral édesített tea fogyasztására szoktatni. A tea másik jellegzetes ízesítője a citromlé, a friss citrom. Ennek nemcsak ízesítő hatását tudjuk kihasználni, hanem a teába cseppentett citrom leve a tea behártyásodását is megakadályozza. Érdemes azonban tudni, hogy a citrom értékes C-vitamin tartalma a forró teába téve elvész, ezért érdemes melegen csak pár cseppet tenni bele, és a többit akkor hozzáadni, amikor kihűlt.

Az erős, magas koffeintartalmú teának vízhajtó hatása lehet.

Kávé
A kávé fogyasztása kapcsán szintén be kell tartatni a mértékletességet koffeintartalma miatt. Egy csésze (0,5 dl) feketekávé kb. 80-100 mg koffeint tartalmaz, kétszer annyit, mint egy bögre (2,5 dl) fekete tea. A kávé fogyasztása szintén egyéni ízléstől függ, van, aki csak „üresen”, de van, aki cukorral, édesítőszerrel, tejjel, kávétejszínnel, tejszínhabbal ízesítve fogyasztja, így a kávé energiatartalma a hozzáadott egyéb összetevőktől függ.
A túl sok kávé (illetve egyéb koffeintartalmú italok) fogyasztása káros a szervezetre. Napi 3-4 csésze feketekávé elfogyasztása már álmatlanságot, nyugtalanságot, súlyos esetben szívtáji nyomást, kézremegést idézhet elő. A rendszeres és túlzott koffeinbevitelnek az is lehet a következménye, hogy ha a szervezet nem kapja meg a szokásos adagját, elvonási tünetek jelentkezhetnek, pl. ingerlékenység, fejfájás, hányinger.

Napi 1-2 csésze kávé elfogyasztása még nem káros az egészségre.

Forró csokoládé

Téli estéken igazi csemegének számíthat a tejjel és csokoládéval készült forró csokoládé. Egyrészt alkalmas folyadékpótlásra, másrészt édesség iránti vágyunkat is csökkentheti, mivel nem kell hozzá nagy mennyiségű csokoládé, de annak ízét, illetve hasznos összetevőit így is élvezhetjük. Ízesítése sokféle lehet, alkoholos és alkohol nélküli fajtái egyaránt kedveltek. Legegyszerűbb elkészítési módja, amikor a tejet különféle fűszerekkel, pl. fahéj, vanília, szegfűszeg, stb. együtt melegítjük, majd belereszeljük a csokoládét, ami a meleg tejben felolvad. A forró csokoládék készítése esetében mindig töltetlen csokoládét válasszunk, és ha lehet, minőségi, magas kakaótartalmú fajtákat.

Forrás: egeszsegkalauz.hu, http://efi.kenezykorhaz.hu/cikkek/egeszseges-eletmod-klub/396/a-folyadekfogyasztas-jelentosege-szerepe

Ízelítő a rostokról

Ki ne küzdene időnként székrekedéssel, hasmenéssel, magas koleszterin és/vagy vérzsírszinttel, szeretne fogyókúrázni, vagy „csak” egészségesen táplálkozni.

Ha ezt nem csupán gyógyszerekkel, táplálékkiegészítőkkel képzeljük, hanem netán természetes úton (táplálkozással), akkor érdemes a következőket elolvasni.

Mik azok az élelmi rostok?

Növényi élelmiszereink tartalmaznak olyan összetevőket (makromole

kulákat), amelyek többsége cukor molekulákból épül fel, mégsem tudjunk emészteni őket, és fontos élettani hatással bírnak. Ezeket élelmi- vagy diétás rostoknak nevezzük. Két csoportba soroljuk a rostokat:

• Vízben oldódóak, ide tartoznak a pektin vegyületei, növényi gumik és nyálkák
• Vízben nem oldódóak: cellulóz, hemicellulóz, lignin.
  Az egészséges táplálkozáshoz ezekből 35-40 grammot kell elfogyasztani naponta (fogyókúrában ennél többet is).

Hogyan hatnak a diétás rostok?

1. Vizet vesznek fel és duzzadnak, ezáltal nő a térfogatuk, teltségérzetet keltenek. Megfelelő mennyiségű folyadékot (1,5-2,5 l/nap) fogyasztva hozzá megakadályozzák a székrekedés kialakulását. Ha nem fogyasztunk el megfelelő mennyiségű vizet, akkor azt a bélből veszi fel, a béltartalom besűrűsödik, elakad és ellentétes hatásként székrekedést okoztunk.
2. Növelik a bélperisztaltikát (bélmozgást) – ezzel is akadályozzák a székrekedés létrejöttét. A rendszeres napi székelés azért is fontos, mert a pangó béltartalomban káros bomlási folyamatok zajlanak le, aminek következtében rákkeltő hatású anyagok szabadulnak fel, évekig tartó székrekedéses állapot nagy százalékban idéz elő vastagbél daganatot.
3. Felületükön különböző anyagokat kötnek meg. Ezt a hatást tudjuk a legsokoldalúbban kihasználni. Megkötik a bélben található vagy itt keletkező káros anyagokat (gyümölcsnap, zöldségnap, ivólékúrának ezért tulajdonítanak méregtelenítő hatást), megkötik a különböző mikroorganizmusokat – enyhébb hasmenéses panaszokat emiatt szüntet meg. Normális vegyes táplálkozás esetén húsokkal, zsiradékokkal együtt fogyasztva megköti és ezáltal nem engedi felszívódni azokból a koleszterin, egyes zsírsavak, epesavak nagy részét. Vigyázat! A rost nem válogat ugyanúgy megköti a hasznos anyagokat is: gyógyszereket, vitaminokat, ásványi sókat. Tehát gyógyszereinket ne egy nagy adag gyümölcstál elfogyasztása után vegyük be!
4. Lassítja szénhidrátok emésztését és felszívódását – ezt használják ki cukorbetegségben.

Milyen élelmiszerben találjuk meg a diétás rostokat?

Sok vízben oldódó rostot tartalmaz: burgonya, sárgarépa, tökfélék, cékla, spenót, alma, birsalma, zabpehely, banán– használható: hasmenés, fogyókúra, epe–, enyhe hasnyálmirigy panaszok, fekélybetegség, gyulladásos bélbetegségek, magas koleszterin- és vérzsírszint, magas vérnyomás, egészséges táplálkozás esetén.

Magas vízben nem oldódó rosttartalma van: búzakorpa, zabkorpa, rozs, búzacsíra, szezámmag, Graham-liszt, árpapehely, barna kenyér (nem a malátával színezett), káposztafélék, paradicsom, paprika, vöröshagyma, hüvelyesek, petrezselyemgyökér, szőlő, szilva, körte, málna, ribizli – használható: székrekedés, magas koleszterin– és vérzsírszint, magas vérnyomás, fogyókúra, egészséges táplálkozásnál.

Élelmiszereinket mi magunk is dúsíthatjuk rostokkal, például zabkorpával készülő pogácsa, más korpás, magvas sütemények, házi készítésű gyümölcsjoghurtok, stb. kinek meddig terjed a kreativitása (amellett, hogy finom is legyen). Egyszerűbben is megoldható: több zöldségfélét és gyümölcsöt fogyasszunk!

Forrás: dietetikamindenkinek.hu, http://efi.kenezykorhaz.hu/cikkek/egeszseges-eletmod-taplalkozas/185/bovebben-a-rostokrol

Az édességek finomak és csábítóak. A desszertek nagy részére viszont jellemző a túlzott szénhidrát-, energia- és zsírtartalom is. Összeszedtünk néhány tippet és ötletet, amivel csökkentheti a hozzáadott cukor bevitelét!

A szőlőcukor a szervezetnek bizonyos mennyiségben fontos, az agy számára pedig az egyedüli energiaforrás, amit a zöldségek, friss és aszalt gyümölcsök majd mindegyike természetes formában tartalmaz.

A cukor „vészhelyzetekben”, például nagyon nagy éhség, sportolás, kirándulás vagy szellemi tevékenység esetén gyorsan felhasználható energiaforrásként segíti a szervezet munkáját. Hosszú távon azonban már nem tudjuk vele fedezni az energiaszükségletünket. A túlzott cukorbevitellel és elegendő fizikai aktivitás hiányában a cukor zsírrá alakul a szervezetben, ami elhízáshoz vezethet. Bevásárlásnál ezért a címkén lévő összetétel alapján válassza inkább a kisebb cukortartalmú élelmiszereket!

A napi összenergia bevitel 50-55 százalékát kellene a szénhidrátoknak kitenniük. Ebben viszont már benne van a hozzáadott cukor is, ami a napi összes energia bevitelnek csak legfeljebb a 10 százalékát adhatja.

Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Például egy fiatal felnőtt nő napi 2000 kilokalóriás energiaszükségletét alapul véve, annak körülbelül a fele származik szénhidrátból, vagyis 1000 kilokalória. Ebből az 1000 kilokalóriából 200 kilokalóriát szolgáltathatna a hozzáadott cukor.

Grammokban kifejezve a hozzáadott cukor mennyisége naponta megközelítőleg 50 gramm lehetne, amely körülbelül 10 darab kockacukornak felel meg.

Tanácsok a mindennapokra…

Az édességek, desszertek fogyasztása csak mértékkel javasolt!

• Étkezések befejező fogásaként desszert hetente csak legfeljebb kétszer-háromszor szerepeljen az étrendben!
• A tea, a tejeskávé édesítésére – ha kevés cukorral vagy natúr formában nem szereti – használjon édesítőszert, ha fogyni szeretne!
• Igyon természetes gyümölcs- és zöldséglevet, kerülje a cukrozott szénsavas vagy egyéb üdítőitalokat és az energiaitalokat!
• A befőttek és a kompótok helyett egyen inkább a friss vagy mirelit gyümölcsöket!

Néhány tipp és ötlet az ételkészítéshez….

Ne feledje, a változatosság gyönyörködtet

• Cukor helyett használjon mézet, de azt is mértékkel!
• Helyettesítse az édességeket friss vagy aszalt gyümölccsel, müzliszelettel, gyümölcsjoghurttal vagy tejdesszerttel!
• Talán kevesebben gondolnak rá, de egyes levesporok, salátaöntetek, ketchupok, de még a zöldségkonzervek is viszonylag sok hozzáadott cukrot tartalmazhatnak. Ezt vegye figyelembe az ételek elkészítésnél!

Néhány tipp és ötlet a vásárláshoz….

Az egészséges táplálkozás a bevásárlással kezdődik.

• A csokoládé mértékkel – heti gyakorisággal – beilleszthető az étrendbe (10 dkg csokoládé átlag 580 kcal). Keresse a jó minőségű, nagy kakaó tartalmú csokoládét!
• A nagy zsírtartalmú linzertészták, vajkrémes, cukros sütemények helyett könnyű, gyümölcs- illetve tejtermék alapú desszerteket (például túrós palacsintát, gyümölcsös pudingot, gyümölcsrizst) válasszon!
• A jutalom sose csokoládé vagy édesség legyen! Még saját maga számára sem.
• Jó, ha tudja: a diabetikus édességek energiatartalma közel azonos a hagyományos termékekével, csak speciális összetételűek. A zsírtartalmuk is gyakorta nagy, ezért vásárláskor nézze meg a címkét és hasonlítsa össze a termékeket.
• A hozzáadott cukorra az élelmiszercímkén többek között a következő kifejezések utalnak: glükóz, dextróz, glükóz-fruktóz szirup, cukor, barna cukor, kukoricaszirup, fruktóz, méz, invertcukor, keményítőszirup, maltóz, szacharóz, juharszirup, melasz.

Forrás: egeszseg.hu, http://efi.kenezykorhaz.hu/cikkek/egeszseges-eletmod-taplalkozas/380/edesseg-mertekkel

Forrás: http://efi.kenezykorhaz.hu/cikkek/egeszseges-eletmod-taplalkozas/226/a-biztonsagos-etelkeszites-5-titka

Ugye látott már tinédzsert ebédelni? Hat szelet rántott hús plusz egy néhány hamburger alatt biztosan nem áll meg. A fejlődésben lévő szervezet több energiát kíván, csakhogy nem a mennyiségen, inkább a minőségen van a hangsúly. Barcza Zsuzsa dietetikus elmondta, mit érdemes adni a kamasznak.

A gyerekek tápanyagigénye 9 éves kor körül nő meg először, sok szülő meg is jegyzi, olyan, mintha a kiskamasz egész nap megállás nélkül enne. Ha ez nem látszik rajta, vagyis nem kezd el hízni, nincs ok az aggodalomra, minden bizonnyal magához veszi, amit a szervezete kíván, és amire szüksége van, mondta el Barcza Zsuzsanna, a Step4Life Életmód Stúdió dietetikusa. Gyakran előfordul, hogy a kiválasztott ételek minősége nem megfelelő. A szülő felelőssége megtanítani, mutatni a tudatos táplálkozást, hogy a gyerek tisztában legyen vele, mi egészséges, mi nem, hogyan, hányszor és mit kellene ennie.

A tökéletes kamasz

Ideális esetben a gyerek változatos étrendet követ, naponta ötször eszik, keveset jár gyorséttermekbe, a tízórait, uzsonnát pedig nem a fagyasztott pékáruk közül választja. Helyette teljes kiőrlésű kenyeret, péksüteményt eszik, lehetőleg sok zöldséggel, az ebédjéhez mindig van saláta, nassolnivaló helyett pedig gyümölcsöt ropogtat.

A cukros üdítők helyett vizet iszik, abból is eleget, naponta kb. 1,5 litert. Cukorból, csokiból, édességből a lehető legkevesebbet fogyasztja, az alkoholt, energiaitalokat pedig hírből sem ismeri. Emellett természetesen sportol, rendszeresen mozog, és kerüli a divatos diétákat, amelyekkel drasztikusan és veszélyesen lefogyna.

Tudatosság és sport

A legtöbb kamasz természetesen nem így működik, ezért a legjobb, amit a szülő tehet, hogy jó példát mutat. Ha otthon megfelelő ételek kerülnek az asztalra, ha a közös bevásárlásoknál együtt nézik meg, melyik élelmiszer mit tartalmaz, ha a szülő elmagyarázza, melyik összetevő mit okozhat, hogyan hat az egészségre, már jó úton járnak. Ha a gyerek kiskorától kezdve azt látta, hogy anyja, apja sportol, kamaszkorára biztosan ő is választ egy sportot vagy valamilyen mozgásformát. (Mondogassuk gyakran, hogy ne hagyja abba, akkor sem, ha más dolgok, például a tanulás vagy a társas kapcsolatok, egyre fontosabbak, több időt igényelnek.) Emellett különösen fontos odafigyelni a kamasz lelkiállapotára is!!! Sajnos nem ritka, hogy a bizonytalanság, túlzott érzékenység, megváltozott testükkel szembeni elégedetlenség táplálkozási zavar formájában mutatkozik meg. Van, aki túl sokat eszik és elhízik, mások megtagadják maguktól az ételt. A szülő érzékeny odafigyeléssel, sok beszélgetéssel talán elejét veheti a komolyabb pszichés betegségeknek, például az anorexiának vagy a bulimiának.

Kalóriák, fiúk, lányok

A gyors növekedés időszakában valamivel több energiára van szüksége a fejlődő szervezetnek, mint előtte. A lányok energiaszükséglete nem mutat olyan nagy ingadozást, mint a fiúké, ennek az az oka, hogy a fiúknál gyorsabb az anyagcsere, ráadásul gyorsabban is nőnek, mint a lányok. Általában igaz az is, hogy a kamaszkorú fiúk többet sportolnak mint a velük egyidős lányok, márpedig akinél nagyobb a fizikai aktivitás, több kalóriát éget el. Barcza Zsuzsa szerint az étkezések minőségére, a makro-és mikorelemek fokozott bevitelére is érdemes odafigyelni, hiszen megnő a kalcium-, a magnézium- és a vasszükséglet. Tabletták helyett ezeket nyers zöldségből és gyümölcsből, tejtermékből kell pótolni. A tinédzserek napi kalóriaszükségletét nehéz számszerűsíteni, mert a gyerekek között nagy különbségek lehetnek magasságban, testtömegben stb.

Általában egy képlettel számolják ki a szükséges kalóriabevitelt, amely figyelembe veszi az életkort, súlyt, magasságot. Ennek van egy egyszerűbb, mindenki által alkalmazható változata. Fiúk: 1000 + 100 x az évek száma = kcal/nap, lányok: 1000 + 100 x az évek száma – 200 = kcal/nap, vagyis egy 12 éves fiú napi szükséglete 2200 kcal, egy 12 éves lányé 2000 kcal.

A tinédzser is tud hízni

A serdülőkori túlsúly hátterében állhat ugyan hormonális változás, de általában a helytelen táplálkozási szokások és/vagy a csökkenő fizikai aktivitás az elhízás oka. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) 2014-es adatai szerint a 11 éves európai gyermekek 27 százaléka, a 13 évesek 33 százaléka túlsúlyos. Bizonyos országokban (főként a skandináv országokban) komoly kampány folyik a zöldség- és gyümölcsfogyasztás, a fizikai aktivitás és a menzák korszerűsítése mellett, hogy a járványszerű elhízásnak elejét vegyék.

A fejlődésben lévő szervezetnek, azaz a tinédzsernek csak óvatosan szabad diétáznia. Egy nem megfelelően kivitelezett, drasztikus diéta komoly károsodást okozhat, hiszen a gyerek nem jut hozzá a szükséges vitaminokhoz és ásványi anyagokhoz, ez pedig csökkenti a koncentrációs képességet, a fizikai erőnlétet.

10 jó tanács a kamasz étkezéséhez:

1. Reggeli után induljon iskolába.
2. Naponta ötször egyen.
3. Minden nap egyen zöldséget, gyümölcsöt, frissen facsart narancslevet.
4. Otthonról vigyen olyan tízórait, amit szeret, ne az iskolában vásárolja.
5. A szülő úgy étkezzen, ahogy a gyerektől is elvárja.
6. Lehetőség szerint otthon főtt ételt egyen, amiben tudjuk, mi van.
7. Segítsen a bevásárlásban, ismerje meg az egészséges ételeket.
8. Chips helyett egyen (szárított) almát, répát, karalábét.
9. Ne tömjük, ha nem kér, ne egyen.
10. Igyon vizet, ne  tartsunk otthon cukros üdítőket, gyümölcsleveket.

Forrás: egeszsegtukor.hu , http://efi.kenezykorhaz.hu/cikkek/egeszseges-eletmod-klub/425/hogyan-etessuk-a-kamaszt

Kevés az elhízott a millenniumi nemzedék tagjai között, pedig életmódjuk fényévekre van az egészségesnek nevezhetőtől.

A millenniumi generáció tagjai nyugodtan ehetnek, ihatnak és dohányozhatnak, ugyanis anyagcseréjük hatékonyan veszi fel a küzdelmet a világot sújtó elhízás-járvánnyal. A gyakran Y generációnak is nevezett korosztály képviselői az 1980 és 2000 között születtek, napjainkban lépnek be a munkaerőpiacra. Dan Witters, a Gallup Well-Being Index tanulmányának szerzője szerint emiatt jelenleg olyan fiatalokról van szó, akiknek a legalacsonyabb a jövedelemük, így a nem drága, kényelmes, gyorsan elérhető ételeket választják. Ezekben azonban kevés az egészséges tápanyag. Dacára ennek a kevésbé egészséges életmódnak sikerül kordában tartaniuk súlyukat.

A kutatáshoz több mint kétmillió amerikai felnőtt adatait vetették össze, külön választva a millenniumi generációt, az X generációt és a veteránoknak számító Baby Boomereket. Az eredményekből kiderült, hogy bár a millenniumiaknál az elhízás mértéke alacsonyabb, rettenetesen rosszul étkeznek. Mindössze a felük evett megfelelő mennyiségben gyümölcsöt és zöldséget és több (23 százalék) közöttük a dohányos, mint az X generációsok (22 százalék) és a Baby Boomerek (20 százalék) között.

Az egészséges táplálkozásról sok – olykor egymással ellentétes – tanáccsal, szabállyal találkozhatunk. Ember legyen a talpán, aki ezek között igazán ki tud igazodni.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy a fiatal felnőttek anyagcseréje gyorsabb, mint az idősebbeké, és ők alapvetően izmosabbak. A CDC szerint ez azért van, mert az idősebbek sokkal kevésbé aktívak, különösen a nők. Az ételeket és italokat energiává változtató anyagcsere segíti a légzést, a vérkeringést, a sejtek gyógyulását és a hormonszint megfelelően tartását.

Aki nem fogyaszt megfelelő mennyiségű egészséges ételt, ráadásul alkoholt is iszik, nagy terhet ró a szervezet energia-háztartására. Legalábbis ez az általánosan elfogadott nézet, de a Gallup szakértői szerint az, hogy a millenniumi generáció az egyetlen, amely képes volt csökkenteni az elhízás mértéket 2008 óta, azt mutatja, hogy valami másképpen működik.

Ettől függetlenül az egészségtelen életmód hosszú távon nem lesz kifizetődő az esetükben sem, még ha a kövérek száma alacsonyabb is, mint az átlag.

Forrás: medicaldaily.com, http://efi.kenezykorhaz.hu/cikkek/egeszseges-eletmod-klub/483/a-legegeszsegtelenebbul-elo-generacio

Királyatyám! Úgy szeretlek, mint a sót! –  mondja a királylány az ismert mesében. Pedig a só nagy mennyiségben fogyasztva káros, hiszen akár magas vérnyomáshoz, szívinfarktushoz vagy agyvérzéshez is vezethet.

Sóra, azaz a nátrium-kloridra (NaCl) kis mennyiségben szüksége van a szervezetnek. Többek közt ugyanis szabályozza a folyadékháztartást és nagy szerepe van az ideg- és izomműködésben, illetve vérnyomás szabályozásában is. A só tehát egy alapvető szükségletünk, de túlzott mennyiségben fogyasztva olyan betegségek kialakulásához is vezethet, mint például a magas vérnyomás, szívinfarktus, agyvérzés vagy akár a csontritkulás. A konyhasóban lévő nátrium ugyanis visszatartja a vizet az érpályában és ez bizonyíthatóan megnöveli a vérnyomást is.

A felnőtteknek naponta maximum 2 gramm nátriumra van szükségük, ami 5 g konyhasónak (1–1,5 teáskanálnak) felel meg. Jó ha tudja azonban, hogy vegyes táplálkozás esetén az átlagos napi étrend sózás nélkül is tartalmazza ezt a mennyiséget.

Szinte minden élelmiszernek van valamennyi sótartalma, de a szervezetbe kerülő só háromnegyed része nagy sótartalmú ételekből származik. Jelentős mennyiség található például füstölt és pácolt húskészítményekben, kolbászfélékben és szalámikban, konzervipari termékekben, sült krumpliban, chipsben,  hamburgerben, de oda kell figyelnünk a pizzára, a sózott mogyoróra, a ropira, a sós aprósüteményekre, egyes salátaöntetekre, a mustárra és a ketchupra is. Nagy a sótartalmuk egyes, úgynevezett kényelmi terméknek is, így instant leveseknek vagy készételeknek, de még a „mindennapi kenyérnek” is! A különböző tejtermékeknek eltérő a sótartalmuk, de közöttük is vannak kerülendőek, mint például a juhtúró és néhány ömlesztett vagy penészes sajt.

Vizsgálatok igazolták, hogy a csökkentett sótartalmú étrend mellett a magas vérnyomás (hipertónia) kialakulási gyakorisága 10-14 százalékkal volt kisebb, mint az átlagos étrend esetében. Ezért az Európai Bizottság kezdeményezésére a tagállamok nagy része – köztük Magyarország is – csatlakozott az Európai Közösségi sócsökkentő keretprogramhoz. A „Stop Só” elnevezésű Nemzeti Sócsökkentő Programnak az egyik kiemelt eleme a lakosság folyamatos tájékoztatása. Ezt segíti a www.stopso.eu honlap is, ahol rengeteg hasznos információ olvasható a sóról és a sócsökkentés lehetőségeiről.

Használjon kevesebb sót… De hogyan is?

• Az ételek változatos ízesítésére használjon kevesebb sót és helyettesítse többféle friss és szárított fűszernövénnyel! A zöldségfélék, gyümölcsök, fűszernövények természetes ízesítő hatása feldobja az ételeket, miközben kevesebb sót használ.
• Ne tegyen sószórót az asztalra!
• Nem kell több, mint három-négy hét, és meg is szokjuk a kevésbé sós ízeket.
• Különösen figyeljen a sózásra gyermekeinél! Ne feledje, hogy a fiatal életkorban kialakult ízlésvilág – minden értelemben – az egész életünkre kihat.
• Függetlenül attól, hogy az adott só honnan származik (például tengerből vagy sóbányából), mindegyik só tartalmaz nátriumot, és egyedül ez határozza meg, hogy mennyire emeli a vérnyomást.

Néhány tipp és ötlet az ételkészítéshez

• Ne feledje: a változatosság gyönyörködtet.
• Használjon többféle fűszernövényt (de ne fűszersót) az ételek ízesítésére!
• Ne sózza meg a készételeket és a nyers zöldségféléket, hogy érezze az ételek igazi ízeit.
• Ne használjon sót és sót tartalmazó ételízesítőt egyszerre!
• Korszerű konyhatechnikai eljárások alkalmazásával ízletessé teheti az ételeket, ugyanakkor csökkentheti a sótartalmukat is. Próbálja ki a gőzben főzést, sütőzacskóban sütést, a zöldségekkel való együtt párolást, a joghurtban pácolást, a fokhagymával tűzdelést, a zöldséggel-gyümölccsel rakott vagy töltött ételkészítést.

Az egészséges táplálkozás a bevásárlással kezdődik!

• A sós péksütemények helyett válassza az olajos magvakkal – mákkal, szezám- és lenmaggal, napraforgóval – megszórt fajtákat!
• Vásároljon kis nátriumtartalmú, de kalciumban és magnéziumban gazdag ásványvizet!
• Konzerv zöldség vagy savanyúság helyett válasszon friss vagy mirelit termékeket!
• Mielőtt levesz a polcról egy élelmiszert, nézze meg az összetételét. Ha a konyhasó az első három vagy négy összetevő között szerepel, akkor feltételezhető, hogy nagy a sótartalma. Ha címkén azt látja például, hogy az adott étel egy darabjában 0,24 g nátrium van, akkor az 0,24×2,5, azaz 0,6 g sót tartalmaz, ami a napi ajánlott sóbevitel 12 százaléka.

Forrás: www.egeszseg.hu, http://efi.kenezykorhaz.hu/cikkek/egeszseges-eletmod-klub/313/soszegenyen

Az egészségünknek is vannak hősies katonái, akik óvják és védik a szervezetünket a káros behatásoktól. Az antioxidánsok a szabadgyökök sejt és szövetkárosító hatásai ellen vethetőek be.

Miért rosszak a szabadgyökök?

Miközben a bevitt táplálékból a szervezetünk felhasználható energiát készít, mindegy melléktermékként szabadgyökök keletkeznek. Normális esetben a védekezőrendszerünk azonnal semlegesíti őket, viszont a különböző szennyezőanyagok hatására annyira sok szabadgyök keletkezik, hogy a szervezetünk már nem bír el velük. A szabadgyökök ugyanakkor sok minden rossz okozói: sejt és szövetkárosító hatásai miatt őket is kell szidnunk, ha az öregedést jelző ráncokat veszünk észre a bőrünkön, erősítik a koleszterin káros hatásait, így elősegítik a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását, de a kutatók egy sor krónikus betegség okát is bennük látják.

Miért jók az antioxidánsok?

Az antioxidánsok olyan molekulák, amik megkötik a szabadgyököket, és így semlegesítik a negatív tulajdonságaikat.

Antioxidánsok például az E-vitamin, a C-vitamin, a béta-karotin, a szelén és a cink. Az elmúlt időszakban egyre inkább felfutott a szabadgyökök és így az antioxidánsok vizsgálata, így egy sor újabb anyagról is kiderült, hogy az antioxidánsokat erősíti: így ide soroljuk még a borokban, zöld teákban megtalálható polifenolokat, a fokhagymában is megbújó szerves szulfidokat vagy a gyümölcsök színeiért is felelős anticianint. Az öregedésgátló tulajdonságaik miatt pedig nem csak az élelmiszereket tartalmazó polcok között, hanem kissé arrébb a szépségipar kencéi között is megtalálhatjuk őket a címkéken, például hozzáadott E vagy C-vitamin formájában.

Hol keressük az antioxidánsokat?

1. Étcsokoládé

Bár a csoki a fogyókúrázók igazi ellensége, mégsem kellene teljesen lehúznunk az egészséges ételek listájáról, hiszen a kalóriatartalmával arányosan nő az antioxidáns tartalma is. Rengeteg polifenolos antioxidáns található benne, így a szív-és érrendszernek igaz jótékony hatást gyakorol.

De vigyázat! Az étcsokira is igaz, hogy jóból is megárthat a sok!

2. Olíva olaj

A mediterrán konyha elengedhetetlen kelléke az olíva olaj szintén az étcsokoládéhoz hasonlóan szintén fenolokat tartalmaz.

De vigyázat! Vásárláskor mindenképpen legyen első a minőség! Ugyanis míg az „átlagos” olívaiolajat különböző oldószerekkel vonják ki a növény magjából, addig a jó minőségű, extra szűz olajnál a gyümölcs préselésével jutnak az olajhoz, ami így jóval gazdagabb marad antioxidánsokban is.

3. Vörös bor

Franciaországban a kutatók értetlenül meredtek a papírjaikba: hogyan lehet az, hogy bár rengeteget cigarettáznak, a konyhájuk borzasztóan zsíros és még sok alkoholt is isznak, mégis kivételes jók a szív- és érrendszeri betegségeket érintő statisztájuk? A „francia paradoxonnak” elnevezett jelenségnek végül is találtak egy lehetséges magyarázatot, a híres francia vörösborokat. A vörösbor polifenol és egyéb antioxidáns tartalma miatt jó a szívnek.

De vigyázat! A vörösborra is igaz, hogy a mérték érték!

4. Hüvelyesek

A hüvelyesek roppant gazdagok antioxidánsokban, hiszen arginin, E-vitamin, B-vitaminok, folsav, kálium, vas és cink is található bennük. A hüvelyesek így csökkentik a rossz-koleszterin szintet és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Így hát tegyünk nyugodtan az asztalra veteménybabot, zöldbabot, borsót, csicseriborsót vagy lencsét, de kiséletezzünk bátran a többi hüvelyessel is!

De vigyázat! A veteménybabot legalább tíz percig nagy lángon kell főznünk ahhoz, hogy a benne található méreganyagok távozzanak belőle.

5. Növényi magvak

Amellett, hogy rengeteg antioxidánst, így A-, B-, D-, E- és K-vitamint, folsavat, kalciumot, vasat, magnéziumot, szelént és cinket is tartalmaznak, még a szív- és érrendszernek hasznos omega-3 és omega-6 zsírsavat van bennük. Csemegézzünk tehát nyugodtan tökmagot, napraforgómagot vagy szezámmagot!

Vigyázat!

A felvágottak, csomagolt termékek címkéjén is találkozhatunk antioxidánsokkal, ezek viszont nincsenek jótékony hatással a szervezet működésére! Az adalékanyagként feltüntetett anyagok feladata az, hogy az élelmiszereket hosszabb időre eltartsák.

Forrás: http://www.egeszseg.hu/, http://efi.kenezykorhaz.hu/cikkek/egeszseges-eletmod-klub/310/mire-is-jok-tulajdonkeppen-az-antioxidansok

A táplálkozási zavarok sorában sajnos nem az anorexia az egyetlen. A bulimia nervosa mintegy háromszor gyakoribb az anorexia nervosánál, és jóval nehezebben felismerhető.

Mi a bulimia?

Az evés zavarai között az anorexia nervosa régóta ismert kórkép, a bulimia nervosa viszont mindössze két évtizede vált hivatalosan betegséggé.

A bulimia nervosa jelentése a görög ökör-étvágy (boüsz-limosz) kifejezésből származik és sokszor az anorexia nervosához társul. Kialakulása általában 17-25 éves korosztályra tehető, akik már érettebb személyiséggel rendelkeznek. Nehezen észrevehető, mivel általában normális testsúllyal jár, de mindenféle testalkatnál előfordulhat.

A bulimia nervosa ismétlődő kényszeres falásrohamokból áll, amelynek során a beteg elveszti az evés feletti kontrolt. Ez egyrészt azzal az érzéssel jár, hogy képtelen abbahagyni az evést, másrészt pedig nem tudja irányítani, mit és mennyit eszik. Rövid időn belül olyan hatalmas mennyiségű – főleg magas kalóriatartalmú, akár 20.000 kalóriás – ételt képesek megenni, ami határozottan több mint amennyit az emberek többsége az adott körülmények között (pl. az éjszaka közepén egy szál köntösben a nyitott hűtőszekrény előtt állva) és hasonló alkattal ugyanennyi idő alatt elfogyasztana (például egy liter fagylalt, egy egész torta és egy doboz keksz).

Súlyos esetekben napi 8-10 falásroham és hányás is előfordulhat! A mértéktelen evés kezdetben megszabadítja a pácienst a feszültségtől, de ezt a kis megkönnyebbülést szinte azonnal szörnyű bűntudat és főleg önmagától való undor követi. Ilyenkor az önutálattól hajszolt beteg meghánytatja magát, kezdetben a torkán ledugott ujjával, de később már akaratlagos hányásra is képes lehet. Sokszor más nem megfelelő módszert is alkalmaz, mint például hashajtók vagy vízhajtók szedése, szigorú diéta vagy koplalás és túlfeszített, rögeszmés sportolás.

Egyéb szokatlan, az étellel kapcsolatos szokások is kialakulhatnak. Némelyek játszanak a tányérjukon lévő étellel (pl. pici darabkákra vágja fel a húst), vagy rengeteg mennyiségű cukorkát vásárolnak. Amikor ezekre a rossz szokásokra figyelmeztetik őket, hajlamosak a tagadásra. Az önértékelésre – akárcsak az anorexiásoknál – aránytalanul nagy hatást gyakorol a testforma és a testsúly, ezért naponta többször is mérhetik a súlyukat. A bulimiások mivel gyakran normál testsúlyukat megtartják, és falás-hányás rohamaikat általában sikerül titokban tartaniuk, nagyrészt leplezni tudják betegségüket.

Árulkodó jelek lehetnek azonban az önhánytatástól kialakult bőrkeményedések a kézháton, a fogak hirtelen gyors elromlása (ezért a rejtett zavar felismerésében a fogorvosok szerepe jelentős lehet), étkezések utáni eltűnés, rossz lehelet, közös mellékhelyiség túlzott illatosítása. Közös háztartásban megfigyelhető a falásrohamokhoz kötött nagy mennyiségű étel „eltűnése” is.

Bulimia tünetei

A bulimia tünetei sokban hasonlítanak az anorexia tüneteihez, a két kórkép gyakran kevert formában is észlelhető (bulimarexia).

• Visszatérő falási epizódok. A falási epizódra mindkét alábbi pont jellemző:
  • Adott (például kétórányi) időtartam alatt olyan mennyiségű étel elfogyasztása, amely biztosan nagyobb, mint amennyit a legtöbb ember megenne hasonló időtartam alatt és hasonló körülmények között.
  • Az epizód alatt jellemző az étkezés feletti kontrollvesztés (pl. olyan érzés, hogy nem tudja abbahagyni az evést, vagy nem tudja kontrollálni, hogy mit és mennyit eszik).
• A súlygyarapodás megakadályozása érdekében ismétlődően alkalmazott kompenzáló viselkedésformák, mint önhánytatás, hashajtók és vizelethajtók használata, beöntés, koplalás vagy túlzott testgyakorlás.
• Mind a falás, mind a kompenzáló viselkedésformák hetente legalább kétszer és legalább három hónapon át jelentkeznek.
• A gyakori önhánytatás és a hashajtók igénybevétele veszélyes, mivel a szervezet só- és vízháztartása felborul, amely izomgyengeséget és szívritmuszavart okoz.
• Emésztőrendszeri károsodás: a falási rohamokkal kapcsolatos szövődmények az emésztőrendszert is károsítják (pl.: gyomorrepedés). A sűrű hányás fogínysorvadással jár és lemarja a fogzománcot, ezért fontos a fogorvosok szerepe a betegség felismerésben, mivel ők veszik észre az első bulimiára utaló tüneteket.
• Az önértékelést túlzottan befolyásolja a test alakja és súlya.

Bulimia típusai

• Purgáló típus: a bulimia nervosa aktuális epizódja alatt a beteg rendszeresen foglalkozik önhánytatással, hashajtók és vizelethajtók használatával vagy beöntéssel.
• Nem purgáló típus: a bulimia nervosa aktuális epizódja alatt a beteg nem foglalkozik purgáló viselkedésformákkal (önhánytatással, hashajtók és vizelethajtók használatával, beöntéssel), hanem a kompenzáló viselkedés egyéb formái megfigyelhetők (például: koplalás vagy túlzott mértékű testgyakorlás).

Bulimia kezelése

A testi szövődmények (alultápláltság, káliumvesztés) korrekciója, hiányállapotok kezelése az első lépések közé tartozik.

A bulimia kezelésében az enyhébb esetekben a táplálkozási szokásokat célzó pszichés tanácsadás, vagy az önsegítő kalauzok és csoportok is eredményt hozhatnak. Az alkalmazott gyógyszeres- és pszichoterápiás módszerek hasonlóak az anorexia esetében leírtakhoz. A kórházi felvétel szükségességét a tünetek súlyossága és a családi diszharmónia mértéke határozza meg.

Súlyos testi szövődmények, öngyilkossági veszély, az impulzuskontroll társuló súlyosabb zavarai, teljesen kontrollvesztett táplálékfelvétel, vagy ambuláns kezelésre nem javuló makacs tünetek indokolják általában a felvételt. Az impulzuskontroll zavarok: a végzett cselekmény végrehajtását fokozódó feszültség előzi meg, és átmeneti öröm, feszültségcsökkenés, kielégültség követi. A feszültségcsökkenés társulhat bűntudattal vagy megbánással is. Az impulzuskontroll zavarok esetén betegségről csak akkor beszélünk, ha a viselkedés jelentősen zavarja az egyén vagy a környezet mindennapi életvitelét. Ide tartozik pl. a hajtépés, körömrágás, lopás, szexuális gátlástalanság, drogfüggőség, ezek társulhatnak az evészavarokhoz is. A kezelőkkel való együttműködést leginkább az impulzuskontroll zavarai nehezítik. Bulimiában meglehetősen nagy (10% körüli) a terápiából való lemorzsolódás.

A pszichoterápiát tekintve a bulimia kezelésében többféle terápiás megközelítésnek van értéke. A viselkedés- és kognitív terápiák igen hasznosak lehetnek a jelentősen megváltozott táplálkozási szokások korrekciójában. Közöttük különösen fontos az expozíció és válaszmegelőzés módszere: a beteg túlevését (ez az expozíció) nem akadályozzák meg, de a következményes hányást (válasz) igen. A személyes kapcsolatok átértékelését fókuszba állító interperszonális terápia hatékonysága szintén jó. A pszichodinamikus terápiák szerepe is nagy, különösen a traumatikus élmények feldolgozásában, melyek között a szexuális abúzus gyakori. A szexualitással kapcsolatos egyéb problémák is gyakoriak, például nemkívánatos terhesség megszakítását követően kezdődnek a tünetek.

A családterápia itt is hasznos, a fiatalabb, 18 éves kor alatti betegek esetében gyakorlatilag megkerülhetetlen. A hipnózis szerepe a disszociatív altípusban nagy (pszichiátriai zavar, amikor a beteg nem tudatosan hanem „transzban” cselekszik a falásrohamok alatt), ezek a betegek kifejezetten fogékonyak is a hipnotikus tudatállapot-módosulásra. A csoportterápiák különböző orientációval működnek, itt a terápiás gazdaságosság is fontos tényező. A táplálkozási tanácsadás bevezetése a terápiás programba javíthatja a felépülés esélyeit.

Az evészavarok komplex volta az egyes terápiás módszerek kombinálását is szükségessé teheti, ezért a speciális evészavar-klinikákon ma döntően integratív szemlélettel folyik a kezelés. Ebben a gyógyszerek mellett az egyéni dinamikus terápiának, a családterápiának, a kognitív-viselkedésterápiának, a csoportterápiáknak van leginkább szerepük.

Az evészavarok prognózisa

Az evészavarok lefolyása általában krónikus, nem ritkán évekig, évtizedekig is húzódhatnak. A krónikus lefolyás az életminőséget súlyosan rontja. Spontán javulás főleg az enyhe kórképekben fordulhat elő.

Bulimia esetében a tünetek jelentős csökkenése a kezelt betegek kétharmadában észlelhető. A teljes tünetmentesség azonban ritka, jóval gyakoribb, hogy egyes tünetek évekig fennállnak. Az enyhébb tünetekkel járó, ambulánsan is kezelhető formák prognózisa jobb. Az alapellátás sokat tehet a rejtett zavarok felismerése ügyében. Ha fiatal lány kóros soványsággal, amenorrhoeával (legalább három egymást követő menstruációs ciklus hiánya, ha az egyébként elvárható lenne) vagy erősen romló fogzománccal jelentkezik, fel kell merülnie az evészavarok gyanújának is.

Forrás: egeszseg.hu, http://efi.kenezykorhaz.hu/cikkek/egeszseges-eletmod-klub/407/taplalkozasi-zavarok-bulimia-nervosa

Az anorexia nervosa orvosi diagnózis, pszichés eredetű étvágytalanságot jelent szó szerinti fordításban. Az anorexia nervosa kifejezést 1873-ban jegyezték le először, mégis az orvostudomány csupán az elmúlt 40 évben kezdett komolyan foglalkozni vele. Ez a betegség kóros mértékű lesoványodást takar, mivel az anorexiás beteg nem hajlandó étkezni, kövérnek látja magát annak ellenére, hogy nem rendelkezik felesleges túlsúllyal. Ha az illető nem kap időben segítséget, az egészségi állapota leromlik és hosszútávon súlyos testi szövődmény, éhhalál vagy öngyilkosság következik be. A statisztikai adatokból kiderül, hogy az anorexia nervosa kialakulása 12-18 évesen kezdődik és az első évtized végére 8-9% a halálozási arány.

Előfordulása

A betegség sajnos nem olyan ritka mint gondolnánk, az összlakosságot nézve minden 100 000 lakosra jut egy megbetegedés, de a jobb módú középső vagy felső társadalmi-gazdasági rétegekből származó serdülő lányok között akár minden 200-ra juthat egy eset. Ebben a megbetegedésben 95%-ban nők szenvednek, és az elváltozás leggyakrabban 13-18 éves korban kezdődik, nőknél előfordulása tízszer gyakoribb.

Az anorexia nervosa előfordulása a fejlett társadalmakban inkább növekszik. Az anorexia elnevezés, vagyis az étvágytalanság nem felel meg a valóságnak, hiszen ezeknek a betegeknek az étvágya tulajdonképpen mindig is megmarad. Ettől függetlenül az anorexiások súlyosan lesoványodnak. A megbetegedés tulajdonképpen étkezési zavarként fogható fel. Már a klinikai tünetek megjelenése előtt feltűnő lehet, hogy az érintettek viselkedése megváltozik. Jellemző rájuk a nagyfokú pedánsság, aprólékosság, precizitás; rendkívül intelligensek, az iskolában igen jó tanulók, önmaguk számára magas teljesítménymércét állítanak fel.

Kialakulása

Az anorexia gyakran tudatosan megkezdett fogyókúrával indul, melyet az egyén “nem tud abbahagyni”. A fogyókúra ötlete egyébként, gyakran a családtagok, barátok megjegyzéseinek hatására születik meg. Fontos tudatosan mérlegelnünk, hogy mit kommunikálunk a gyermekeinknek a hétköznapokban (hogyan viszonyulunk saját testünkhöz, mit hall tőlünk), hiszen a kamaszkori bizonytalanság könnyebben viszi szélsőségek irányába, mint gondolnánk. Tinédzserek között, gyakran komoly fogyókúrás szövetségek alakulnak, szinte fogyókúrajárvány tör ki. A lányok abban versengenek, ki tudott jobban fogyni, tippeket, módszereket cserélnek, támogatják egymást. Sajnos interneten is viszonylag könnyen találhatnak kapcsolódó, támogató oldalakat, sőt már internetes anorexiás klubokat is működtetnek, ahol egymást bíztatják.

Sissi és az anorexia

Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy a táplálkozászavarok nemcsak a mai modellek betegsége. A XIX. század egyik legendás szépsége, Erzsébet királynő (Sissi) is hasonló tünetekkel küzdött: 170 centi feletti testmagasságához mindössze 50 centis derékbőség párosult. Tüneteire legyen példa egyik udvarhölgye, Festetics Mária grófnő korabeli nyelvezetű levele, melyben mint mindig, ezúttal is írt Őfelsége állapotáról “kolléganőjének”, Ferenczy Idának: “Ő felsége mondom neked uj néz ki – hogy az embernek fáj a szíve. Persze a “cura” is – de gondolt a rögeszmét hogy hízik. Hát érted hogy ilyen curával lehetetlen jól kinézni és hidd el – ha nem kérném annyit – mint tészem – azt hiszem már éhen hált volna meg!! Keveset aludni – sokat járni – vaddon izzadni – nem enni – fürödni – inni – rémítő.”

Felelős-e a média?

Napjainkban döntően csontsovány modelleket látni a kifutókon, a sovány alkat az irigyelt forma, követendő minta elsősorban a fiatal nők, lányok számára. A modern fogyasztói társadalmakban a média nagymértékben felelős az evészavarok elterjedéséért, mivel manipulatív, rejtett módszerekkel kontrollálja a testképről, szépségről való gondolkodásmódot. A gyermekek különösen ki vannak téve ennek a problémának, hiszen ők nem képesek megérteni a dolgok mögött húzódó „kulturális üzenetet” (pl. Barbie baba, rajzfilmek). A média világa már fiatalkorban beoltja a társadalom „mesterséges” igényeit, értékeit. Ilyen a karcsúság, diétázás hangsúlyozása (és az ezzel járó termékek megvásárlásának szükségessége).

A reklámok nagy részének üzenete, hogy „ha nem vagy karcsú, akkor nem vagy szép és ez okból boldog sem lehetsz”. A nyugati kultúrákban szimbolikus értékkel bír a karcsúság, mivel a sikerességet, az egészséget és az önkontrollt jelképezi (ezzel ellentétben a kövérség lustaságot, akarathiányt jelent). Ezért lényeges, hogy a gyerekek reális magyarázatot kapjanak a médiában látottakról és lehetőleg felnőtt személy jelenlétében nézzék a tévé műsorokat, aki megválogatja, hogy mit nézzen meg a csemetéje. Összességében megállapíthatjuk, hogy a tömegkommunikációban megjelenő ideál elérhetetlen a mai emberek számára. Az elvárt (valóságban nem létező) test-ideált hirdető társadalmi „nyomás” miatt egyértelmű összefüggés mutatható ki a karcsú test-kultusz és az evészavarok gyakorisága között.

A mai modellek, szépségkirálynők, színésznők nagy része (a súly és magasságméreteik alapján) evési zavarral küzd, mégis őket állítja nap mint nap a nők elé példaképként a média. Ezt a feltevést támogatja az a megfigyelés is, hogy a fejlődő országokban, ahol a médiának jóval kisebb szerep jut, sokkal ritkábbak az evészavarok.

A Brit Egészségügyi Szervezet az “Evési rendellenességek, testkép és média” című terjedelmes cikkben élesen támadta a médiát és a divatipart az evészavarokra gyakorolt hatásuk miatt. Arra volna szükség, “hogy a televízió és a divatlapok valószerűbb testarányokat mutassanak be”, állítja a cikk. “Az elmúlt húsz éves utánkövetéses vizsgálatok alapján a (táplálkozási zavarok miatti) halálozási arány durván a 15-20 százalékot is eléri.” A cikk így folytatódik: “Az elmúlt néhány évben a társadalmilag elfogadott ideális testalkat egyre soványabbá vált, sokkal vékonyabbá, mint az átlagos lakosság testalkata. Ettől a nők kövérnek és nehéznek érzik magukat.”

2013 elején lépett életbe Izraelben az a törvény miszerint csontsovány modellek nem léphetnek kifutóra. Arra kötelezik a modelleket, hogy igazolják, legalább 18,5-es testtömegindex-szel rendelkeznek-e fotózások és divatbemutatók előtt. Ez azt jelenti, hogy egy 170 centi magas nő nem lehet kevesebb 53 kilónál. A jogszabály azt is megszabja, hogy a reklámozóknak fel kell tüntetniük a reklámokon, ha számítógépes program segítségével „vékonyítanak” a lányokon.

Néhány a cikk jó tanácsaiból:

1. A médiának, mint információ-csatornának felelősségteljesebb hozzáállást kellene tanúsítania – nem szabadna túlságosan sovány nőket topmodellekként feltüntetni, hanem ehelyett a testképek sokkal valóság hűbb palettáját kellene felvonultatni.
2. El kellene vetni azt a szokást, hogy túlzottan sovány nők reklámozzák a termékeket.
3. Egészségügyi szakértőket kellene alkalmazni a médiában, akik felhívnák a programkészítők figyelmét arra, hogy a képernyőn szereplő személyek alkata mértéktelen fogyókúrázásra ösztönözheti a fiatalokat.
4. Az egészségügyi szakemberek feladata volna, hogy a fiatalokat befolyásoló, alapvető táplálkozási kérdésekre vonatkozó tudatosságot növeljék.
5. A gyerekekkel és tinédzserekkel foglalkozó egészségügyi gondozóknak kötelességük nyomatékosítani, hogy a diétázás nem mindennapi rutin, hanem csak szükség esetén kell alkalmazni. Amennyiben a fogyókúra indokolt, egyértelmű, elérhető és biológiailag megfelelő célokat kell felállítani.

Anorexia tünetei

• A korhoz és testmagassághoz viszonyított minimális testsúly tartásának visszautasítása, például: súlyvesztés, mely a testsúlynak az elvártnál legalább 15%-kal alacsonyabb szinten való fenntartásához vezet; vagy az elvárt súlynövekedés elmaradása a testi fejlődés időszaka alatt, ez az elvártnál legalább 15%-kal alacsonyabb testsúlyhoz vezet.
• Intenzív félelem a súlygyarapodástól vagy az elhízástól még soványság esetén is.
• A saját testsúly vagy alak észlelésének zavara, a testsúly vagy alak túlzott befolyása az önértékelésre, vagy a jelenlegi alacsony testsúly veszélyességének tagadása.
• Nőknél legalább három egymást követő menstruációs ciklus hiánya, ha az egyébként elvárható lenne (primer vagy szekunder amenorrhoea). (Egy nő amenorrhoeásnak tekinthető akkor is, ha menzesze csak hormon, például ösztrogén adása után van.)
• Szélsőséges diétázás vagy koplalás, speciális diétára vagy vegetáriánus étrendre való áttérés, a másokkal – így a családdal együtt és bármilyen nyilvános helyen – való étkezés megtagadása.
• A koplalás – még a kóros soványság kialakulása előtt – táplálkozási hiányállapothoz vezet, hiszen az anorexiásokra az jellemző, hogy csak az a fontos, hogy az étel kevés legyen, az már nem, hogy abban a fehérje, rostok, szénhidrát és zsír aránya megfelelő legyen. Így a már ritkán látott vitaminhiány okozta betegségek léphetnek fel.
• Végül a súlyos fogyás más testi változásokat eredményezhet, például kihűlés, ödémásodás, szívritmuszavar, alacsony vérnyomás, hidegre való fokozott érzékenység, krónikus székrekedés, de hormonzavarok is előfordulhatnak. Legrosszabb esetben a testsúly csökkenése olyan mértékű, hogy már nem lehet visszafordítani a folyamatot, és a beteg a szó szoros értelemben éhen hal.

Az anorexia kezelése

Súlyos lefogyás esetében a testsúly helyreállítása a terápia kezdeti célja. A kórházi felvéte eldöntésekor a súlyvesztés mértékét, a család kooperációját, a betegség tartamát és a beteg motiváltságát veszik figyelembe. A testsúly helyreállításában extrém fogyás esetén szerepe lehet a parenterális (intravénás) vagy szondával történő táplálásnak, melynek a lehető legrövidebb ideig kell tartania. Étvágyfokozó gyógyszerek (például inzulin) hatástalanok, csak a beteg ellenállását fokozzák.

A pszichoterápiát tekintve különböző módszereket alkalmaznak eredményesen az anorexia kezelésében. A családterápia 18 éves kor alatti betegek számára hatékonyabb, mint az egyéni pszichoterápia, mely idősebb, krónikus betegek számára előnyösebb. A családterápia a tünetek kialakulásában szereplő családi diszfunkciók javításában nyújt segítséget. Az egyéni pszichoterápiában a legnagyobb szerepe a viselkedés- és kognitív terápiáknak van. Emellett az érzelmi kifejezést és a testképzavar oldását elősegítő nonverbális terápiák, testorientált terápiák (például a mozgásterápia) a hatékony megküzdő viselkedés elsajátítását szolgáló csoportterápiás eljárások értéke említendő.

A pszichoterápia kiegészíthető gyógyszeres kezeléssel. Ezek között az antidepresszívumok emelhetők ki a gyakran észlelhető depresszió miatt. A régebben gyakran alkalmazott antipszichotikumokra csak pszichotikus tünetek esetén van szükség.

Forrás: egeszseg.hu, http://efi.kenezykorhaz.hu/cikkek/egeszseges-eletmod-klub/402/taplalkozasi-zavarok-anorexia-nervosa