Volt egy olyan időszak a táplálkozás tudományában, amikor még minden relatíve egészen egyszerűen működött.
1747-ben egy skót tudós, nevezetesen James Lind szerette volna kideríteni, hogy miért kap oly sok tengerész skorbutot, nevezetesen egy olyan betegséget, amely vérző ínnyel és a fogak kihullásával jár.
James Lind
Ezért aztán Lind fogott 12 skorbutos beteget, és elvégezte velük az orvostudomány első klinikai kísérletét.
A tengerészeket 6 különböző csoportra osztotta, és mindegyik csoportnak más-más kezelést biztosított. Azok a tengerészek, akik narancsot és citromot kaptak, meglepően gyorsan felgyógyultak, amiből Lind azt a következtetést vonta le – nagyon helyesen –, hogy a C-vitamin hiánya volt az oka a skorbutnak.
1747-ben egy skót tudós, nevezetesen James Lind szerette volna kideríteni, hogy miért kap oly sok tengerész skorbutot, nevezetesen egy olyan betegséget, amely vérző ínnyel és a fogak kihullásával jár.
James Lind
Ezért aztán Lind fogott 12 skorbutos beteget, és elvégezte velük az orvostudomány első klinikai kísérletét.
A tengerészeket 6 különböző csoportra osztotta, és mindegyik csoportnak más-más kezelést biztosított. Azok a tengerészek, akik narancsot és citromot kaptak, meglepően gyorsan felgyógyultak, amiből Lind azt a következtetést vonta le – nagyon helyesen –, hogy a C-vitamin hiánya volt az oka a skorbutnak.
1. A táplálkozás ellentmondásos tudománya
A dietetika rejtélyeinek ilyen és ehhez hasonló feltárása meglehetősen jellemző volt az iparosodás előtti korszakban. Ugyanis akkoriban a különböző betegségek okai elsősorban tápanyaghiányra vagy a nem megfelelő étkezésre voltak visszavezethetőek.
A doktorok hipotéziseket állítottak fel, majd kísérleteket folytattak le annak megállapítására, hogy milyen tápanyagok vagy ételcsoportok hiányozhattak az emberek étrendjéből. Miután ezzel végeztek, a probléma általában meg is oldódott.
Manapság nem egyes ételcsoportok fogyasztásának hiánya a probléma, hanem épp ellenkezőleg, a túlevés
Azonban a dietetika tudománya napjainkban korántsem ennyire egyszerű. Ugyanis a 20. század elejére az orvostudomány már azonosította a skorbut és a hasonló hiánybetegségek kiváltó okait. A világ fejlettebb részén ezek a betegségek nem okoznak többé problémát az embereknek.
Sőt, manapság nem egyes ételcsoportok fogyasztásának hiánya a probléma, hanem épp ellenkezőleg, a túlevés.
Az emberek ugyanis túl sok kalóriát fogyasztanak (jellemzően minimális tápanyagtartalmú ételekkel), és ez vezet végül olyan krónikus betegségekhez, mint a túlsúly, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri megbetegedések vagy a magas vérnyomás.
A helyzetet bonyolítja, hogy a skorbuttal ellentétben a krónikus betegségeket jóval nehezebb kezelni. Ezek ugyanis nem egyik napról a másikra jelentkeznek, hanem több évtizeden keresztül alakulnak ki, és emiatt a gyógyításukhoz nem elég annyi, hogy beiktatunk némi narancsot vagy citromot az étrendünkbe, és már meg is gyógyultunk.
Az ilyen krónikus betegségeknek a kezelése holisztikus megközelítést igényel – vagyis a pácienst a környezetével összhangban kell kezelni, életmódbeli változásokat kell kezdeményezni, és meg kell próbálni kizárni azokat a kockázati tényezőket, amelyek az ilyen betegségek kialakulásához vezetnek.
A táplálkozás tudománya manapság jóval megbízhatatlanabb, mint korábban. Részben azért, mert az egymásnak ellentmondó kutatások sokszor vizsgálati hibáktól és összeférhetetlenségi problémáktól hemzsegnek. És emiatt olyan ellentmondásosak a modern kor étrendbeli javaslatai.
A táplálkozás tudománya manapság jóval megbízhatatlanabb, mint korábban
Jó példa erre, hogy a kutatók látszólag nem tudnak megállapodni abban, hogy a paradicsom fokozott fogyasztása rákot okoz-e, vagy éppen véd a rák ellen. Vagy abban sincs nagy egyetértés, hogy a rendszeres, mérsékelt alkoholfogyasztás hasznos-e a szervezetnek vagy sem.
Az alábbiakban íme néhány olyan probléma, amely a táplálkozástudományi vizsgálatok eredményeit árnyalja.
1.1. A randomizált vizsgálatok nem praktikusak
Az orvostudományban a randomizált, kontrollált, kettős vak vizsgálat (pdf) a bizonyítékalapú vizsgálatok aranystandardja. A kutatók behívnak pár tesztalanyt, majd véletlenszerűen csoportokba sorolják őket: az egyik csoport kapja a megfelelő kezelést, a másik csoport pedig placebót kap.
Az alapelv az, hogy ha a vizsgálati személyeket véletlenszerűen sorolják be, a két csoport közti átlagos különbség a kapott kezelésnek köszönhető (legalábbis feltételezhetjük). James Lind is ugyanezzel a módszerrel jött rá arra, hogy a citrusfélék hatással vannak a skorbut gyógyítására.
A gond viszont az, hogy az ilyen randomizált kísérletek lebonyolítása nagyszabású táplálkozástudományi vizsgálatok esetén túl macerás. Gondolj csak bele, összegyűjteni több százezer embert, és rávenni őket arra, hogy álljanak át egy adott diétára, akár több éven át… szinte kivitelezhetetlen feladat.
Hasonló véleményen van a brit orvos és epidemiológus, Ben Goldacre, aki szerint egy „ideális” világban összegyűjtenék a város kórházaiból a következő egy évben születendő gyermekeket, majd véletlenszerűen két csoportba sorolnák őket.
Az egyik csoport innentől kezdve csak friss gyümölcsöt és zöldséget kapna, míg a másik csoport csak sült csirkét és hamburgert ehetne. Egy életen át.
Majd pár évtized múlva a kutatók megvizsgálnák, hogy melyik csoportban észlehető több szív- és érrendszeri megbetegedés, ki lett rákos, ki halt meg idő előtt, stb…
Ben Goldacre
Ugye Te is látod, hogy mennyire abszurd és kivitelezhetetlen feladat lenne ez?
Ahogyan Goldacre fogalmaz: „Ezeket a gyerekeket egész életükre be kéne börtönözni, mivel egyszerűen nincs más mód arra, hogy rákényszerítsünk embereket arra, hogy egész életükben csak egy bizonyos ételtípust egyenek”.
Szerencsére a tudósok nem szoktak bebörtönözni gyerekeket, és még senkit nem kényszerítettek rá erőszakkal egy adott étrendre. De pontosan emiatt megbízhatatlanok az ilyen klinikai vizsgálatok.
Jó példa erre a Women’s Health Initiative (WHI) elnevezésű projekt, amely a valaha végzett egyik legnagyobb és legdrágább tudományos kísérletként ismert. A vizsgálatban részvevő 161 808 nőt két csoportra osztották, az egyik csoport normál étrendet követett, a másik csoport alacsony zsírtartalmú diétát. Majd a kutatók mindkét csoportot 12 éven át figyelték, mielőtt levonták volna a megfelelő következtetéseket.
Mi volt a probléma? Az, hogy amikor a kutatók összesítették az adatokat, világossá vált, hogy a vizsgálati alanyok nem tartották be az előírt szabályokat, és gyakorlatilag hasonló étrendet folytattak éveken át.
A lényeg:
Rövid távon van lehetőség randomizált vizsgálatokra (például négy napra gyűjtünk össze embereket egy szállodába, és személyesen felügyeljük, ki milyen ételeket fogyaszt), azonban az ilyen rövid távú kísérletek eredményeiből hosszú távú következtetéseket nem érdemes levonni.
1.2. A megfigyeléses vizsgálatok megbízhatatlanok
A fenti módszer nehézségei miatt a kutatók gyakran megfigyelésen alapuló vizsgálatokat folytatnak, ezek azonban jellemzően megbízhatatlanok.
Az ilyen kutatások is éveken keresztül zajlanak, és a lényegük az, hogy olyan népes embercsoportokat figyelünk meg, amelyek tagjai adott módon élnek.
És mivel a résztvevők folyamatosan beszámolnak az egészségi állapotukról, következtetni tudunk arra, hogy melyik életmód milyen pozitív és negatív tulajdonságokkal bír.
Ezek a kutatások különösen értékesek, például ezzel a módszerrel igazolták a dohányzás káros hatásait és a rendszeres testmozgás előnyeit is.
A megfigyeléses vizsgálatok lehetnek hasznosak is – ezekkel igazolták például a rendszeres testmozgás előnyeit
Ha viszont az ilyen vizsgálatok nem kontrolláltak (márpedig általában nem azok), meglehetősen pontatlanok tudnak lenni.
Tegyük fel, hogy két csoportot figyelünk meg két évtizeden át, az egyikben sok vörös húst esznek, a másikban pedig sok halat. A probléma az, hogy az egyes csoportokon belül is lehetnek eltérések, annak ellenére, hogy a résztvevőket véletlenszerűen választottuk ki:
- Például a sok lazacot fogyasztó személyek általában magasabb jövedelemmel rendelkeznek, és/vagy jobban képzettek vagy egészségtudatosabbak, és emiatt jobb az egészségi állapotuk.
- Hasonló módon az is elképelhető, hogy akik sok vörös húst esznek, alapból több zsíros ételt fogyasztanak, vagy akár dohányoznak is mellette.
A lényeg:
A kutatók igyekeznek kizárni a külső tényezőkből fakadó különbségeket, de ez nem mindig lehetséges.
1.3. Sok táplálkozástudományi vizsgálat kérdőíven alapszik
Mivel a kutatók nem zárhatnak börtönbe embereket, és jelentős költségvetés hiányában nem vizsgálhatják őket évtizedeken keresztül, gyakran kérdőíveket töltetnek ki velük.
Ez azonban újabb problémákat vet fel. Te például emlékszel-e arra, mit ebédeltél tegnap? Milyen szószt tettél a salátára? Hány szelet süteményt ettél meg?
Ezek olyan kérdések, amelyekre nem mindenki tud teljes bizonyossággal válaszolni. Mégis sok következtetést vonnak le olyan vizsgálatokból, amelyekben emberek számolnak be emlékezet alapján arról, mikor és mit ettek.
Nem véletlen, hogy a kérdőíves vizsgálatok alapvetően megbízhatatlanok.
Egy 17 ezer fős mintát elemző vizsgálatban a kutatók úgy találták, hogy a résztvevők több mint 50%-a által fogyasztott kalóriamennyiség egyszerűen nem tükrözi a mért testtömegindexet.
És ez valószínűleg azért lehet, mert az alanyok tudatosan vagy akaratukon kívül megtévesztették a kutatókat.
Vagy olyan válaszokat adtak, amelyek társadalmilag elfogadottak voltak.
Vagy egyszerűen csak nem emlékeztek arra, hogy pontosak mikor és mit ettek.
Christopher Gardner
Bárhogy is legyen, a kutatók különböző megoldásokkal próbálják kiküszöbölni a fenti problémákat.
Christopher Gardner, a Stanford Egyetem táplálkozástudományi kutatója például az ilyen vizsgálatokban saját maga felügyeli az alanyoknak felszolgált ételt. Vagy dietetikusokkal elemzi az elfogyasztott ételek listáját, az abból származó kalóriaadatokat összeveti a résztvevők testsúlyával, és így állapítja meg, hogy az eredmények érvényesek-e vagy sem. Mindig beépíti a hiba lehetőségét a vizsgálati eredményekbe.
A lényeg:
Mindez szép és jó, de pontos eredményeket majd csak akkor várjunk, ha a kutatók olyan csúcstechnológiás eszközöket fognak használni, amelyek az állkapocs mozgását figyelik, vagy olyan csuklóra szerelt mozgásérzékelők terjednek el, amelyek az étel útját követik a tányérról a szájba.
1.4. Különböző emberek, különböző ételek
Ha nem lenne elegendő a randomizált, a megfigyeléses és a kérdőíves vizsgálatokból származó adatok pontatlansága, akkor vegyük hozzá ezekhez azt is, hogy minden ember másként reagál ugyanarra az ételre. Miért? Mert mindannyiunk szervezete más és más.
Izraeli kutatók 800 személyt vizsgáltak egy héten át, és folyamatosan elemezték a résztvevők vércukorszintjét, hogy az miként reagál ugyanarra az ételtípusra.
A végeredmény?
Nagyfokú eltérés a szervezeti reakciókban.
Mindez alapjában kérdőjelezi meg a generikus étrendjavaslatokat („paleózzál, aztán minden rendben lesz”).
Rafael Perez-Escamilla
„Világos, hogy a táplálkozás egészségre gyakorolt hatását nem lehet egyszerűen az alapján meghatározni, hogy az emberek mit esznek” – magyarázza Rafael Perez-Escamilla, a Yale Egyetem epidemiológiai és közegészségügyi professzora.
„Mivel mindezt erősen befolyásolja az adott személy genetikája, illetve az, hogy a bélrendszer mikrobái hogyan vesznek fel tápanyagokat a különböző ételekből, és azok milyen reakcióba lépnek az adott személy sejtjeivel.”
A dolgokat az is bonyolítja, hogy ugyanazok az ételtípusok eltérő tápanyagprofillal rendelkeznek.
Például egy helyi termesztésű biorépa tápanyagtartalma sokkal magasabb egy iparilag termelt répánál.
Vagy a gyorséttermekben kapható hamburgerek zsír- és sótartalma is általában eltér az otthon készített hamburgerekétől.
Emiatt hiába kérünk meg embereket arra, hogy pontosan számoljanak be arról, milyen ételeket vesznek magukhoz, az adatok nem feltétlenül lesznek pontosabbak.
Aztán ott van a helyettesítő ételek problémája is. Azaz ha úgy döntesz, kifejezetten egy adott ételcsoportot eszel, akkor általában valami másból fogsz kevesebbet enni, és ezáltal hiányállapot alakulhat ki egyes tápanyagokból.
Például ha az étrended nagyrészt hüvelyesekből áll, mert mondjuk vegetáriánus vagy, akkor nem eszel vörös húst vagy csirkét. Ilyenkor jön a nagy kérdés, hogy az egészségügyi állapotodban bekövetkező változás vajon annak köszönhető-e, hogy sok babot és lencsét eszel, vagy annak, hogy kevés húst.
1.5. Érdekütközések
A táplálkozás tudományának világában fennálló érdekütközések szintén problémát okoznak. Jellemzően azért, mert az ilyen vizsgálatokat általában nem független intézmények, hanem profitorientált élelmiszergyártók és iparági szereplők támogatják.
Olyan sok kutatást szponzorál az iparág, hogy a közvélemény és az egészségügyi szakemberek szinte már elveszítették bizalmukat az általános étrendjavaslatokban
Ne legyünk naivak, egyes élelmiszergyártók fizetnek azért, hogy számukra kedvező kutatási eredmények szülessenek.
És ami még zavaróbb, a szigorúan szabályozott orvostudományi vizsgálatokkal szemben a táplálkozástudományi vizsgálatoknál nem lehet biztonsággal kizárni az ilyen érdekütközéseket.
Ahogyan Marion Nestle táplálkozási kutató és egyetemi tanár fogalmaz: „Olyan sok kutatást szponzorál az iparág, hogy a közvélemény és az egészségügyi szakemberek szinte már elveszítették bizalmukat az általános étrendjavaslatokban”.
Marion Nestle 2015 és 2016 márciusa között 168 élelmiszergyártó által szponzorált vizsgálatot azonosított, ezek közül egészen pontosan 156 db az iparági szponzornak kedvező eredményt hozott.
Érdemes tehát tisztában lenni az adott kutatás mögött álló támogatók személyével.
Gondolj csak arra, hogy a független intézmények vagy nonprofit alapítványok által szponzorált vizsgálatok általában kimutatják a cukrozott italok és a rossz egészség közötti kapcsolatot, míg az üdítőital-gyártók által szponzorált kutatások nem feltétlenül.
2. Fő az optimizmus
A fenti problémák ellenére a táplálkozás tudományának helyzete nem reménytelen. A dietetikai vizsgálatok ugyanis rendkívül hasznosak tudnak lenni, és sok fontos dologra derült fény az elmúlt években – köszönhetően a megfontolt és alapos tudományos vizsgálatoknak.
A táplálkozás tudományának helyzete nem reménytelen
Így derült ki például, hogy a transzzsírok károsak a szívre.
Ugyanígy derült ki az is, hogy a terhes nők szervezetéből hiányzó folátok születési rendellenességeket okozhatnak.
Vagy az, hogy a túlzott kólafogyasztás megnöveli a cukorbetegség kockázatát, és zsírmáj kialakulásához vezet.
Egyébként azt is érdemes megnézni, hogy a különböző táplálkozástudományi vizsgálatok ugyanarra a következtetésre jutnak-e.
Ha ugyanis a különböző körülmények között, különböző módszerekkel végzett vizsgálatok hasonló eredményre jutnak, az jó előrejelzője az adott étrend és az egészségi állapot között fennálló ok-okozati kapcsolatnak.
A lényeg:
Olyan szisztematikus módszerekben érdemes megbízni, amelyekkel a kutatók több különböző független vizsgálatot gyűjtenek össze adott témában, és statisztikailag elemzik az összevont eredményeket (lásd például a Cochrane Kollaboráció tevékenységét).
3. Összefoglalás
Ne higgy el mindent fenntartás nélkül, amit a táplálkozás témájában hallasz, és ne felejts el utánanézni a tényeknek.
Ha egészséges szeretnél maradni, kövesd az alábbi alapelveket:
- az egészséges étrend forrásai elsősorban zöldségek és gyümölcsök legyenek (például a spenót, az áfonya vagy az eper)
- több teljes kiőrlésű terméket és kevesebb fehér lisztből készült terméket fogyassz
- ne félj az egészséges zsíroktól: egyél sok halat (például lazacot), tenger gyümölcseit és dióféléket
- kis mennyiségben fogyassz vörös és feldolgozott húsféléket
- igyál sok kalóriamentes folyadékot (például ásványvizet vagy zöld teát)
- kerüld a cukrozott ételeket és italokat, valamint a feldolgozott élelmiszeripari termékeket
Itt emelném ki, hogy a fenti alapelvek egyike sem követel meg egy adott étrendet, és nem zár ki bizonyos ételtípusokat vagy ételcsoportokat.
A választott étrendnek Hozzád kell igazodnia, és a saját kereteid és körülményeid között Neked kell megteremtened a hosszú távú egészség alapjait.
Egy átlagos, egészséges felnőtt esetében nincs szükség ételcsoportok kizárására vagy kizárólag egyetlen étrendminta követésére.
Ehelyett sokkal értelmesebb megoldás, ha a különböző ételcsoportokat rugalmasan és változatosan kombinálod, és ezt a stratégiát a saját egészségi állapotodhoz, az étrendbeli preferenciáidhoz és a személyes szokásaidhoz igazítod.
Bárki, aki mást mond, saját érdekből beszél, és nem a tudomány szavát hangoztatja.
Hallgass mindig a józan eszedre!
Forrásjegyzék
I asked 8 researchers why the science of nutrition is so messy. Here’s what they said, https://www.vox.com/2016/1/14/10760622/nutrition-science-complicated
Ben Goldacre: Rossz tudomány: hatástalan szerek, gátlástalan kampányok, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2012
Dr Arun Bhatt: Evolution of Clinical Research: A History Before and Beyond James Lind, Perspect Clin Res. 2010 Jan-Mar; 1(1): 6–10.
Ray M. Merrill, PhD, MPH; John S. Richardson: Validity of self-reported height, weight, and body mass index: findings from the National Health and Nutrition Examination Survey, 2001-2006. Prev Chronic Dis 2009;6(4):A121
David Zeevi és mtsai: Personalized Nutrition by Prediction of Glycemic Responses, Cell , Volume 163 , Issue 5 , 1079 – 1094
Epidemiológiai vizsgálatok és szűrővizsgálatok, http://semmelweis.hu/nepegeszsegtan/files/2014/09/1415_FOKgy03_epidemiologiai_vizsgalatok.pdf
Wikipedia: Placebo, https://hu.wikipedia.org/wiki/Placebo
Forrás: https://dietless.hu/taplalkozas-ellentmondasos-tudomanya/